Édesapja, Janáky V. László többszörös aranyérmes címfestő. Békésen végezte iskoláit, majd 1951 és 1956 között a budapesti Iparművészeti Főiskolakerámia tagozatán tanult, ahol Borsos Miklós és Gádor István Kossuth-díjas művész professzorok tanítványa volt.
Korai művei mázas kerámiavázák, állatalakos kerámiák. Síkfelületű munkáira égetéssel gyöngyöket, fémet, üveget olvasztott, amelyek színezték a felületet. A használati tárgyak mellett egyre inkább az épületkerámia foglalkoztatta. A különböző anyagok egybeolvasztásával egyéni, ötletgazdag, világos kompozíciójú, modern hangvételű műveket hozott létre. Később elsősorban matt, égetett kerámiából készítette munkáit. Kísérletező kedvű művész, így kerámiatechnológiai problémák megoldása is a nevéhez fűződik. Főbb munkái murális kerámiák, nagy méretű térplasztikák voltak. 1960-tól Budapesten alkotott.
1965-től mutatkozott be kiállításokon, legtöbbször feleségével, Marik Eszter textilművésszel együtt. Kerámiái bejárták Európát, Ázsiát és Amerikát. Egyéni hangját az itthon és külföldön nyert díjak sora értékeli. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Nemzetközi Kerámia Akadémiának (AIC), a Magyar Építészek Szövetségének, a Magyar Keramikusok Társaságának is.
Halála előtt a tulajdonában lévő munkáit Békés városára hagyta, melyekből 2000 decemberében állandó emlékkiállítása nyílt.
Főbb elismerései
1969 Békési Kulturális Hetek Érme
1972 Vallauris, III. Nemzetközi Kerámia Biennálé, elismerő oklevél
1974 Vallauris, IV. Nemzetközi Kerámia Biennálé, nagydíj
1976 Vallauris, V. Nemzetközi Kerámia Biennálé, nagydíj