Jan Szembek (diplomata)

Jan Szembek
Született	1881. július 11.[1][2][3] Poręba Żegoty Poremba[4]
Elhunyt	1945. augusztus 9. (64 évesen)[1][2][3] Estoril
Állampolgársága	lengyel
Foglalkozása	diplomata politikus
Tisztsége	lengyel nagykövet Magyarországon (1921–1924)
Iskolái	Bécsi Egyetem
Kitüntetései	Magyar Érdemrend nagykeresztje a lánccal stb.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Szembek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jan Włodzimierz Szembek gróf (Poręba Żegota, 1881. július 11. – Estoril, 1945. július 9.) lengyel diplomata.

Élete

Dél-lengyelországi grófi (szlachta) családból származott. Tanulmányait Bécsben végezte, majd 1905. október 10-én feleségül vette Izabela Skrzyńskat. Egyetlen gyermekük 1907-ben született és 16 éves korában, 1924-ben hunyt el.^[5]

1908-ig a boszniai nemzeti kormány tisztviselője volt. 1919. január 1-től 1921. október 21-ig a lengyel kormány budapesti képviselője, ezt követően a Lengyel Köztársaság (Rzeczpospolita Polska) képviselője és budapesti meghatalmazott nagykövete 1924. szeptember 1-ig. 1924 augusztusában, nyaralása idején a komornyikja, Markovszky Miksa és annak barátnője, Spitzer Katalin kifosztotta a lakását. A ruhákban és az ezüst neműben egy milliárd korona értékű kár keletkezett.^[6]

1924 és 1927 között Brüsszelben teljesített szolgálatot nagykövetként, majd 1927-től 1932-ig Bukarestben, Romániában. Itt 1930-ban útonállók feltartóztatták diplomáciai védelmet élvező gépkocsiját, és elrabolták az autóban utazó felesége egy millió lej értékű ékszerét.^[7]

1932. november 5-én a külügyminisztérium államtitkárává nevezték ki, Józef Beck külügyminiszter legközelebbi munkatársa lett.

1939 márciusában ő képviselte Lengyelországot XII. Pius pápai koronázásán.^[8]

1939. szeptember 17-én a lengyel kormány többi tagjával együtt elhagyta Lengyelországot. A Młoszowa faluban lévő ingatlanát a németek feldúlták, könyvtárát elégették.

Naplói a korszak értékes forrásai. Száműzetésben halt meg.

Magyarországi tevékenysége

Gömbös Gyula miniszterelnök látogatása Lengyelországban. Szembek jobbról az 5. személy, Józef Beck balról a 4.

Tanulmányait a bécsi konzuli akadémián végezte, kínaiul is beszélt. Nővére magyar főnemes felesége lett. Magyarországon nagy szeretetnek örvendett, szellemes, franciásan sziporkázó, „terebélyes alakú” embernek ismerték. Teleki Pál, Kállay Miklós és Nagyatádi Szabó István volt nagy hatással rá.^[9]

Lengyelország 123 éven át tartó hármas felosztása után, a függetlenné válást követően ő volt az első lengyel diplomata Magyarországon. Hivatalát a Várnegyedben, az Országház utcában állította fel. Bár Magyarország és Lengyelország érdekei eltértek, egyik elsődleges célja a hagyományos lengyel-magyar barátság megújítása volt.^[10] Az első lengyel konzulátus Miskolcon nyílt Tadeusz Starimowski konzul vezetésével. Szembek és Starimowski közreműködött a Polonia hadisegély megszervezésében, melynek során Magyarország támogatást adott Lengyelországnak a lengyel–bolsevik háborúban. Szembek idején, 1921 áprilisában az Úri utcában megnyílt az első lengyel kereskedelmi képviselet.

1938. július 17-18-án részt vett a Beck és Esterházy János közötti megbeszélésen, ahol elhangzott, hogy Szlovákia szétesése várható, és ebben az esetben Szlovákiának teljes egészében Magyarországhoz kell visszakerülnie.^[11]

Jegyzetek

1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
4. psb.30289.7
5. Adam Szembek. Ogrody Wspomnień. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
6. (1924. augusztus 13.) „Elfogták a lengyel követ tolvajait”. Új barázda 6 (166), 2. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 
7. (1930. május 8.) „A Bukarest melletti rablótámadás”. Pesti Hirlap 52 (103), 2. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 
8. (1939. március 12.) „Róma a pápakoronázás fényében”. Magyar Élet 1 (19), 4. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 
9. Doblhoff, Lili (1935. szeptember 15.). „Adja Isten, hogy ne kelljen állást foglalni”. Az Est 26 (210), 3-4. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 
10. (1919. október 5.) „Lengyelország követe Budapesten”. Nemzeti Ujság 1 (7), 5. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 
11. Janek, István. „Magyar törekvések a Felvidék megszerzésére 1938-ban”. Történelmi szemle 52 (1), 44. o. (Hozzáférés: 2020. február 22.) 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Szembek (dyplomata) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.