James Scott csupán egyike volt Károly 14 törvénytelen gyermekének, akik számos szeretőjétől származtak. A trónra nem tarthatott igényt, azonban születése után apja elismerte őt fiának, és rangot adományozott neki, így lett Monmouth első hercege.
Egyes pletykák szerint James Scott nem is a király fia volt, hanem Lucy Walter valamelyik szeretőjéé. Sokan úgy vélték, hogy a fiú apja igazából az a Robert Sidney ezredes (Leicester grófjának fiatalabbik fia) volt, akivel a nő állítólag 1648 nyarán viszonyt folytatott.
1663. április 20-án feleségül vette a skót származású Anne Scottot, Buccleuch negyedik grófnőjét. Az esküvő napján Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi ( 1663) címet[2] adományozott a férj részére. Három évvel később az Uralkodó a pár kérésére megújította a Buccleuch hercegi cím adománylevelét, és a férjnek és a feleségnek külön-külön azonos címet – Buccleuch hercege illetve hercegnője – adományozta. Az újraadományozás jelentősége az volt, hogy külön-külön, egymástól függetlenül nyerték el a címeket, így az halál vagy elkobzás esetén is különállóak voltak. A hercegnő számára adott önálló cím a vagyona védelmét szolgálta, amely így elvállt férje vagyonától. Feleségétől hat gyereke született:[3][4][5]
Lord Charles Scott, Doncaster grófja (1672 – 1673/4)
Lord James Scott [[Bogáncsrend|KT, Doncaster grófja, majd Dalkeith grófja (1674. május 23. – 1704/5. március 14.)
Lord Henry Scott, később Deloraine grófja
Lord Francis Scott (1678 – 1679)
Lady Charlotte Scott (–1683)
Lady Anne Scott (1675/6 – 1685)
Szeretője, Eleanor Needham három gyermeket szült neki, Jamest, Henriette-tet és Isabelt. Nem sokkal halála előtt viszonyba keveredett egy bizonyos Henriettával, Wentworth bárónőjével is.
Halála
Scott kivégzése egy korabeli nyomtatványon
Habár James Scott egész életében anyagi biztonságban és jólétben élt, nem érte be csupán ezzel, és 1685-ben, apja halála után megkísérelte elorozni a koronát nagybátyjától, II. Jakabtól, Károly öccsétől, arra hivatkozva, hogy igenis törvényes gyermeknek számít, mivel szülei Hollandiában titokban összeházasodtak, bár ennek bizonyítására soha nem találtak hivatalos okiratot.
James Scott nem csupán a trónöröklés tárgyában nem értett egyet Jakabbal, hanem vallási téren sem, mivel Jakab katolikus, Scott pedig protestáns volt, akárcsak II. Károly.
Az általa kirobbantott felkelés leverése után, 1685. július 15-én, 36 éves korában lefejezték a Tower Hillen. Némelyek úgy tartották, hogy nem is őt végezték ki akkor, és úgy vélték, azonos lehet a Franciaországban csak Vasálarcos néven elhíresült fogollyal, mivel egyesek úgy vélték, Jakab nem lehetett olyan kegyetlen, hogy a saját unokaöccsét kivégeztesse, így hát rokonuk, XIV. Lajos francia király felügyeletére bízta őt.
Jegyzetek
↑Stephen McGinty (2012. április 17.). „Scotland’s DNA: Descended from lost tribes… and related to Napoleon” (angol nyelven). The Scotsman. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.) „The DNA of the Duke of Buccleuch was found to be an exact match of a descendant of Charles Stewart of Ardshiel, who fought at Culloden, both men descended from Alan, the Seneschal of Dol, a Breton aristocrat. His family came to Britain in 1066 with William the Conqueror and then made its way to Scotland to found the Stewart line.”
↑A Buccleuch hercege (1663) cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja és Whitchester és Eskdale lordja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet.
.svg)
