Ivan Tavčar szegény paraszti családból származott a mai Poljanából, Škofja Loka mellől. 1858-ban a poljanai egyosztályos iskolában kezdte meg tanulmányait, majd Laibachba (ma Ljubljana) folytatta. A ljubljanai gimnáziumból fegyelmi vétségek miatt távozni kényszerült, átiratkozott a rudolfswerthi (ma Novo mesto) gimnáziumba, majd később újra visszatért Laibachba. 1871-ben a gimnázium elvégzése után beiratkozott a Bécsi Egyetem jogász szakára. 1875-től ügyvédbojtárként dolgozott Laibachban, majd 1877-ben Krainburgba (ma Kranj) költözött, ahol dr. Menzinger alkalmazásába állt. 1880-ban visszatért Laibachba, és ezután haláláig itt élt. 1884-ben megnyitotta saját ügyvédi irodáját.
Politikai karrierjét a krainburgi területi gyűlésben kezdte, ahol politikus társával, Ivan Hribarral a liberális tábor radikális csoportjának magját alkotta. 1894-ben együtt kerültek a párt élére, kettőjük közül Tavčar volt a mérsékeltebb. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a kranji liberális nézeteket valló Nemzeti Haladó Párt (Narodna napredna stranka (NNS) vezető politikusai között találjuk. Rövid ideig a párt Slovenski narod (Szlovén nemzet) című lapjának szerkesztője volt. 1901 és 1907 között országgyűlési képviselő, 1911 és 1921 között Ljubljana polgármestere.
Felesége Franja Tavčar, aki ebben az időben a szlovén nőmozgalom vezető személyisége volt. Az ő hatására vett részt Tavčar számos nemzeti szervezet munkájában, többek között a Szlovén Biciklisták Klubja, az első szlovén biciklista szervezet elnöke is volt. A Sokol tornászegylet egyik legidősebb tagja volt.
Élete utolsó éveiben betegsége miatt visszavonult a nyilvános élettől. Ebben az időben sok időt töltött visokói birtokán. Laibachban halt meg, sírja a mai Visokóban található.
Életerős, életvidám személyiség volt. A vidéki környezetből az akkori szlovén városi társadalom csúcsára jutott, és szociális és politikai téren is elismert személyiség lett.
Életműve
Első irodalmi írásait diák korában jelentette meg. Munkái megjelentek a Slavec című diáklapban, a Stritarjev zvon, a Ljubljanski zvon, a Zora valamint a Slovan című lapokban. Első elbeszélése a Slavljanski jug-ban jelent meg 1868-ban Primola címmel. Ezen kívül a klagenfurti Szt. Mohor Társulat kiadó számára is írt.
Műveit gyakran Emil Leon álnéven jelentette meg.
Korai korszaka (1863–1875)
Alkotói korszakának kezdetén költészettel foglalkozott. Egyes költeményei meg is jelentek. Nagyszámú költeménye és ritka prózai alkotásai mellett drámai művekkel is próbálkozott. Drámaírással csak ebben az időszakban foglalkozott, a színház azonban egész életében közel állt hozzá. Egyetlen színpadi munkája az Erasmus a barlangból (Erazem iz jame) című szkeccs.
Korai korszakának legjellegzetesebb művei azok az elbeszélések, novellák és regények, melyek a 19. századi német írók társadalmi, szórakoztató elbeszéléseinek mintájára íródtak. A környezet részben udvari, részben falusi és művelt. Műveit átjárja a szentimentalizmus, a liberális eszmék, a nemesi körök morális kritikája, valamint a városi demokratizmus.
Érett korszaka (1876–1893)
Ebben az időszakban főleg a paraszti és a történelmi tematikára koncentrál. Erre támaszkodik Tavčar késői műveinek nagy része.
Érett korszakában még mindig keveset alkot, de ekkor születnek legnagyobb és legjelentősebb munkái. Ezek a művek azonban csak a szlovén modern végén jelentek meg, Tavčar munkásságával tehát a romantika és realizmus az első világháború végéig kitolódott, túlélve a szlovén modern csúcspontját és kortársait is.
Különösen értékes Tavčar stílusa, mely a Jurčič és Kersnik prózájára jellemző objektív, észszerű stílus felől a szubjektívebb, poétikailag színesebb nyelvezethez közelít.
Érett munkáival az elbeszélő próza csúcsát érte el a romantika és realizmus közti átmeneti korszakban. Falusi novelláival és elbeszéléseivel lefektette a műfaj alapjait, melyet a szlovén irodalomban Finžgar, Prežihov Voranc és Ciril Kosmač is követett.
Legfontosabb írása a Visoška kronika, amely a 17. században játszódik a harmincéves háború után. Ezzel a művel az első teljes, tartalmilag és esztétikailag kidolgozott, magas szellemi alapokon nyugvó szlovén regény született meg
Magyarul megjelent művei
Viszokói krónika; ford. Herceg János; Forum, Novi Sad, 1960
Őszi virágok (részlet) ford. Tóth Ferenc In: A szlovén irodalom kistükre. szerk. Karig Sára; Európa, Bp., 1973
Stílusa
Tavčar írói stílusa a romantikában gyökerezik, melytől írói fejlődése során többször is eltávolodott, de amelyhez szellemileg és esztétikailag azonban mindig kötődött. Ez az irány leginkább fiatalkori írásaiban érhető tetten – társadalmi szórakoztató elbeszéléseiben, melyek a romantika kedvelt témáira, motívumaira és tartalmi elemeire épülnek. Később, magasabb művészi igényű elbeszéléseiben már realista elemeket használt, különösen a falusi élet leírásában; szellemileg mégis hű maradt a romantikához nézetével, miszerint az ember lelki, mindenekelőtt érzelmi élete előbbrevaló a biológiai valamint szociális törvényeknél. Tavčar munkáiban liberális és demokratikus nézetei is megjelennek.
