A 2010-es wimbledoni Isner–Mahut-teniszmérkőzés a sportág történetének leghosszabb találkozója. A huszonharmadik kiemelt és a világranglistán tizenkilencedikként rangsorolt amerikaiJohn Isner és a selejtezőből érkezett, a világranglistán száznegyvenkilencedik franciaNicolas Mahut mérkőzése június 22-én kezdődött és június 24-én, tizenegy óra és öt percnyi játék után fejeződött be. Az ötszettes mérkőzés végeredménye 6–4 3–6 6–7(7) 7–6(3) 70–68 lett Isner javára.
Az All England Lawn Tennis and Croquet Club 18-as pályáján június 22-én, kedden, a közép-európai nyári idő szerint 18:18-kor kezdődött a mérkőzés, amelyet négy szett után 21:07-kor sötétedés miatt félbeszakítottak. Június 23-án 14:05-től folytatódott a találkozó, amely 17:45-kor átvette a valaha volt leghosszabb mérkőzés címet a korábbi csúcstartótól. 21:13-kor, 59–59-es állásnál ismét félbeszakadt a mérkőzés. A harmadik napon, június 24-én 15:40-kor kezdtek ismét játszani Isnerék. Hatvannyolc percnyi játék után Mahut elvesztette adogatójátékát, és megszületett a végeredmény.
A mérkőzés után
A mérkőzés után a teniszklub vezetői ünnepélyes keretek között megajándékozták a játékosokat és a svéd székbírót. A díjakat a nyolcszoros Grand Slam-győztes Ann Haydon-Jones és a korábbi angol éljátékos, Tim Henman adta át.
A játékosokkal a pályán készített rövid interjúk során mindketten ellenfelüket dicsérték. Isner így nyilatkozott Mahut-ről: „Igazi harcos. [...] Megtisztelő, hogy vele osztozhatok ezen [az élményen]. Talán egyszer még találkozunk valahol, és akkor nem 70–68 lesz a vége.” Mahut Isner méltatásával kezdte: „Megérdemelte a győzelmet. Hihetetlenül szervált, igazi bajnok. Megtisztelő, hogy részese lehettem minden idők legnagyobb meccsének a legnagyszerűbb teniszpályán.”
Rekordok
A mérkőzés alakulását rögzítő hétoldalas jegyzőkönyv
A találkozón számos teniszrekord megdőlt.
Tizenegy óra öt percével ez minden idők leghosszabb teniszmérkőzése. A korábbi csúcstartó Fabrice Santoro és Arnaud Clément hat órán és harminchárom percen át tartó találkozója volt a 2004-es Roland Garroson. Ennek hosszát Isnerék nyolc órás és tizenegy perces ötödik szettje önmagában felülmúlta.
Soha ennyi (száznyolcvanhárom) game-et nem játszottak egyetlen mérkőzésen. (A döntő szettben százharmincnyolc játék volt.) A tie-break bevezetése előtti idők rekordere Pancho Gonzales és Charlie Pasarell 1969-es, szintén első körös wimbledoni mérkőzése volt száztizenkét játékkal (22–24 1–6 16–14 6–3 11–9). A tie-break bevezetése után Andy Roddick és Junesz el-Ajnávi a 2003-as Australian Openen játszott mérkőzése tartotta a rekordot nyolcvanhárom game-mel (4–6 7–6(5) 4–6 6–4 21–19).
A mérkőzésen összesen kétszáztizenöt ászt ütöttek. Isner száztizenkettőt, Mahut százhármat ért el, ezzel mindketten megelőzték a 2009. szeptember 18. óta világcsúcstartó Ivo Karlovićot, aki egy Davis-kupa-találkozón hetvennyolc ászt ütött Radek Štěpánek ellen. (Azon a meccsen összesen kilencvenhat ász született.)[2]
Statisztikák
A lejátszott szettek és percek napi bontásban
Az első nap
A mérkőzés állása június 23-án este nyolc órakorA játékosok és a bíró a végeredményt mutató táblánálEmléktábla a mérkőzésről Wimbledonban
