Irídium(IV)-oxid

Irídium(IV)-oxid
Más nevek	Irídium-dioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	12030-49-8
PubChem	82821
ChemSpider	10605808
SMILES [Ir+4].[O-2].[O-2]
InChI 1/Ir.2O/q+4;2*-2
InChIKey	NSTASKGZCMXIET-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	IrO2
Moláris tömeg	224,22 g/mol
Megjelenés	fekete, szilárd
Sűrűség	11,66 g/cm³[1]
Olvadáspont	1100 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	Rutil (tetragonális)
Koordinációs geometria	Oktaéderes (Ir); Trigonális (O)
Veszélyek
EU Index	nincs listázva
Lobbanáspont	nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation	irídium(IV)-fluorid, irídium-diszulfid
Azonos anion	ródium-dioxid, ozmium-dioxid, platina-dioxid
Rokon vegyületek	irídium(III)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az irídium(IV)-oxid egy vegyület. Képlete IrO₂. Az egyetlen jól jellemzett irídium-oxid. Kristálya rutil szerkezetű. Benne az irídium koordinációs száma hat, az oxigéné három.^[2] 1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul.

Előállítása

Irídium égésekor irídium(IV)-oxid keletkezik. Mivel az irídium rendkívül inert, ezért magas hőmérséklet és tiszta oxigén szükséges az előállításához:

${\displaystyle \mathrm {Ir+\ O_{2}\longrightarrow \ IrO_{2}} }$

Irídium(III)-klorid oxidációja során is keletkezhet 600 °C-on.^[3]

Tulajdonságai

Fekete színű, a hidrátja kék-fekete. Tetragonális kristályrendszerben kristályosodik, tércsoport P4₂/mnm, rácsállandók: a = 449,83 pm és c = 354,4 pm, elemi cellája két atomot tartalmaz. Kristálya rutil szerkezetű.^[4]

1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul, ami csak gáz fázisban stabil:^[5]

${\displaystyle \mathrm {2\ IrO_{2}+O_{2}{\xrightarrow[{+O_{2}}]{1200^{\circ }C}}2\ IrO_{3}} }$

Felhasználása

Használják a gyógyászatban, és elektrokróm anyagok vagy fém elektródák bevonására. Használják mikroelektródákban az elektrofiziológiai kutatásban.^[6]

Jegyzetek

1. Sablon:Alfa.
2. Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann (1997). ISBN 978-0-08-037941-8 
3. Sablon:BibISBN
4. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 496 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
5. Sablon:Holleman-Wiberg
6. Cogan, Stuart F. (2008. augusztus 1.). „Neural Stimulation and Recording Electrodes”. Annual Review of Biomedical Engineering 10 (1), 275–309. o. DOI:10.1146/annurev.bioeng.10.061807.160518. 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.