Incze Ferenc

Incze Ferenc
Született	1910. augusztus 5. Gyergyószentmiklós
Elhunyt	1988. augusztus 21. (78 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Incze Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Incze Ferenc (Gyergyószentmiklós, 1910. augusztus 5. – Kolozsvár, 1988. augusztus 21.) erdélyi magyar festő.

Életpályája

A budapesti Iparművészeti Iskolát végezte, majd Bécsben végzett tanulmányokat. Az erdélyi művészet magányos, mellőzött alakja. Az expresszionizmussal és szürrealizmussal rokon művészetét Salvador Dalíéhoz is hasonlították.^[1] Erdélyben csak külföldi sikerei után kezdték elismerni. Portrékat, aktokat, tájképeket, álomszerű víziókat kivetítő kompozíciós műveket festett. 1939-től Kolozsváron élt. 1973-ban elnyerte a Párizsi Szalon ezüstérmét, és ekkor a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagjává választották. Ajándékozott képeket a Zerindi Képtárnak, de hagyatékának jelentős része a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban található.

Munkássága

Egyéni kiállítások

• Műtermi kiállítás, Kolozsvár, 1941, 1943.
• Korunk Galéria, Kolozsvár, 1973.
• Hoorn – Amszterdam – Utrecht, 1978.
• Korunk Galéria, Kolozsvár, 1982.
• Művészeti Galéria, Kolozsvár, 1987.
• Retrospektív kiállítás, Művészeti Múzeum, Kolozsvár, 1998.
• Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad, 1999.
• Györkös Mányi Albert Emlékház, Kolozsvár, 1998.
• Korunk Galéria, Kolozsvár, 2008.
• Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 1998.
• Centenáriumi kiállítás, Quadro Galéria, Kolozsvár, 2010.
• Brukenthal Múzeum, Kék Ház, 2012.

Válogatott csoportos kiállítások

• Tíz év az adományok tükrében, Művészeti Múzeum, Kolozsvár, 2006.
• Takács Galéria állandó tárlata, Százhalombatta, Kolozsvár, 2008.
• XX. századi erdélyi magyar festők a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményéből, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2011.

Jegyzetek

1. *Kiss Előd-Gergely: A „második Dali” Archiválva 2014. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Krónika, 2010. szeptember 29.

Források

• artportal.hu
• Incze Ferenc festőművész hazatért, székelyhon.ro, 2012. július 17.
• Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós.

További Információk

• Szabó Vilmos: Incze Ferenc. Korunk, 1974.
• Kántor Lajos: Ecsettel az ég felé. Utunk, 1982/16.
• Mikó Ervin: Kicsoda ön, Incze Ferenc? Igazság, 1988. február 21.
• Murádin Jenő: A festő hagyatéka. Utunk, 1988/37.
• Kántor Lajos: Kolozsvártól Párizsig – és tovább… Helikon, 1998. okt. 25.
• Csomafáy Ferenc: Démonikusan nagy festő. Romániai Magyar Szó, 2003. nov. 11.
• Németh Júlia: Anyanyelve a festészet. In memoriam Incze Ferenc. Erdélyi Művészet, 2004/2.
• Székely Sebestyén György:: Incze Ferenc utolsó vázlatfüzete. Korunk, 2008/04.
• Német Júlia: „Kolozsvártól Párizsig – és tovább...”^{[halott link]}, Szabadság, 2008. szept. 13.
• Kiss Előd-Gergely: A „második Dali”, Krónika, 2010. szept. 29.
• Székely Sebestyén György: Incze Ferenc (1910–1988). Képzőművészeti monográfia, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2010.
• Utazás az ego körül. Incze Ferenc, a festő, aki sztár akart lenni, transidex.ro, 2010. szept. 25.