Az impregnálás egy anyagkezelési művelet. Lényege valamely anyag átitatása egy másik anyaggal, az eredeti anyag valamely tulajdonságának megváltoztatása érdekében.
Az Uj idők lexikonában
Impregnálás, bizonyos anyagoknak, használati tárgyaknak a kijelölt és kívánatos célnak megfelelő sajátságúvá való átalakítása telítés, átitatás útján; így szoktak fát, bőrt, cipőtalpat, papirost, szövetet, ponyvát, tölténytáskát stb. vízhatlanná, máskor pedig egyes tárgyakat tűzállóvá tenni, illetve a gyúlékonyság csökkentésével lángtalanítani, pl. tetőfedési és tetőszerkezeti faanyagokat, tapétákat, színházi díszleteket és ruhákat. Impregnálással készülnek továbbá bizonyos orvosi kötözőanyagok, gyapot, amelyeket csiraölő vagy vérzés-csillapító szerekkel itatnak át. Az impregnálás célja lehet anyagkonzerválás is, pl. távírópóznák, talpfák telítésénél: erre a karbolsavtartalmú nehéz kátrányolajok igen alkalmasak. Idetartozik a gombásodás, a szúrágás megakadályozását célzó impregnálás is. A vegyiparban, kerámiai gyárakban is szerepe van az impregnálásnak, pl. így készülnek fontos technikai célból bizonyos fajta szűrőprés-kendők, savakkal szemben ellenálló bíró edények, csővezetékek, dugók. Az impregnálásnál számos vegyi anyag jut szerephez: szublimát (ún. Kyanizálás[1]), fémsóoldatok, vas-, cink-, aluminiumvegyületek, borátok, szulfátok és foszfátok, kloridok, fluoridok, vízüveg, olvasztott paraffin, naftalin, nyerspetroleum, szulfurált olajok és olajemulziók. A karbolineum kedvelt telítőanyag. A fa impregnálsa vagy egyszerű bemázolással, vagy az impregnáló anyagnak a fa pórusaiba valómechanikus bepréselésével történik. A légiháborúban használt gyujtóbombák hatásának ellensúlyozására a légvédelmi intézkedések a házpadlások faanyaga impregnálásának szükségességét vetették fel; erre a célra pl. a Gaittsch-féle impregnálási eljárás alkalmas, ammóniumborátos és szulfátos telítőoldattal. A vízüveges szerek, a levegő szénsav-tartalma miatt, csupán felületi és időszakos eredmények elérését teszik lehetővé.[2]
Az építőanyagok impregnálása egy több évszázados múltra visszatekintő impregnálási eljárás, amelynek célja az építmények állagának az időjárás káros hatásaitól (főleg a nedvességtől) való megóvása. Az impregnálás következtében az építőanyagok vízlepergetővé válnak. Az impregnálás nem azonos a szigeteléssel, de annak hatásait a vízállóság tekintetében kiteljesíti, fokozza.
A nedvesség lehetséges káros hatásai
A teljesség igénye nélkül a csapadék vagy csapódó nedvesség okozta károk az alábbiak lehetnek:
nedvességfoltok a homlokzaton, a fal átnedvesedése,
rossz hőszigetelés (a nedves falú helyiségek fűtése energiaigényesebb a száraz falúakénál).
Módszerei
valamely olajjal, olajszármazékkal történő beeresztés,
vízzáró bevonat képzése, amely lezárja az építőanyag kapillárisait,
szilikonos impregnálás alkalmazása.
Jegyzetek
↑az angol Kyan által legelőbb alkalmazott eljárás, melynél fogva a fát higany-halvag-oldattal áztatják meg, hogy úgy a nedvesség behatása és rothadás ellen megóvják. Számos mérgezési eset,a melyet a kyanizálás következtében tapasztaltak, nagyon megrontotta annak hitelét. Magyar Lexikon 11. Könyvornamentika-Magyar Tempe (Budapest, 1882) 138. old.
↑Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3338. old.
Források
Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3338. old.
