Az ISO 8859-2 (hivatalosan ISO/IEC 8859-2, röviden és nem hivatalosan Latin-2) az ISO/IEC 8859-es karakterkódolási szabvány második része. Az ISO által kettes számú latin ábécének nevezett 191 karakter mindegyikének egybájtos (nyolcbites) kódját adja meg. A 191 karakter között minden magyar ékezetes betű megtalálható (a sok más készletből hiányzó ő és ű is).
Az ISO_8859-2:1987 (mime rövidítéséből ismertebb nevén ISO-8859-2 (az „ISO” után kötőjellel)) az IANA-nak erre a szabványra épülő karakterkészletének neve, melyben a C0 (0x00-0x1F) és a C1 (0x80-0x9F) rész az ISO/IEC 6429-ben meghatározott vezérlőkódokat tartalmazza. Az ISO/IEC 6429-ben és 2022-ben megadott escape szekvenciákat nem használja. További ismert nevei: ISO_8859-2, latin2, l2 és csISOLatin2.
Használata
A kódolás szinte minden adatátviteli és kommunikációs rendszerben használható, és a következő európai nyelvek megjelenítésére alkalmas: bosnyák, cseh, horvát, lengyel, magyar, román, szerb (a latinbetűs írásmóddal), szerbhorvát, szlovák, szlovén, alsószorb és felsőszorb. Bizonyos nyugat-európai nyelvek leírására is alkalmas (ilyen például a finn), de a norvég és a dán az å betű hiányából fakadóan nem írható le vele. Ezeket az utóbbi (nyugati) nyelveket önmagukban általában az ISO 8859-1-es szabvány szerint szokás kódolni, de a szükséges kódhelyek azonosak a 2-es szabvánnyal, ami a többnyelvű dokumentumok kezelését könnyíti meg.
Ez a szabvány sok hasonlóságot mutat a windows-1250 kódolással, de nem pontos részhalmaza, ellentétben az ISO 8859-1 és a windows-1252 esetével.
A fenti táblázatban a 20 a közönséges szóköz-karakter, az A0 pedig a „nem törhető szóköz” (non-breaking space). Az AD az ún. „puha kötőjel” (soft hyphen), amely egyáltalán nem jelenik meg a megfelelő böngészőkben.
A 00-1F, 7F, és a 80-9F kódokhoz az ISO/IEC 8859-2 nem rendel karaktereket. A 20-7E kódok az ASCII 95 karakterét tartalmazzák.
Külső hivatkozások
