1. házasságából: 1. N. (fiú) 2. házasságából: 2. Ióannész 3. Mihály 4. Mária 5. Eiréné (Mária) Házasságon kívüli kapcsolatából: 6. Eirénétrapezunti császárné és uralkodónő 7. Bajalun, az Arany Horda kánnéja
II. Andronikosz unokájától (társuralkodója, az 1320-ban elhunyt Mikhaél fiától) ifjúkori agresszív viselkedése miatt vette el az öröklés jogát, erre az ifjú fellázadt, és erős pártjával rákényszerítette nagyapjára, hogy társcsászárává tegye.
A konfliktus természetesen ismét kirobbant, és 1328-ban – bolgár segítséggel – III. Andronikosz lemondatta elődjét.
Uralmát – melynek ideje alatt minisztere a később VI. Ióannész néven trónra lépő Johannesz Kantakuzénosz volt – folyamatos háborúskodás töltötte ki. Keleten az oszmánok majdnem egész Kis-Ázsiát meghódították (Orhán1331-ben foglalta el Nikaiát, 1337-ben pedig Nikomédia (ma Izmit) is elesett). Andronikosz Thesszáliában és Epiruszi Despotátusban kárpótolta magát (ez utóbbit 1337-ben meg is szüntette egy időre), ám szerzeményeit még életében elfoglalták a Dusán István által vezetett szerbek. A flottával már szerencsésebben járt: miután újjászervezte, visszaszerezte Khioszt és Leszboszt a genovaiaktól. A trónon fia, Ióannész követte.
