A II. Nemzeti Sakkversenyt 1907. augusztus 4. és augusztus 23. között rendezte meg Székesfehérváron a helyi sakk-kör.
Az előző magyar sakkbajnokság után egy hónappal, 1906 szeptemberében már megindultak a verseny előkészületei. Az első felhívás 1906. december 1-én jelent meg a Magyar Sakk Lapban, de a részletes programot csak 1907 májusában adta ki a Székesfehérvári Sakkozó Társaság. Az előző versennyel ellentétben elfogadták mesterek, nők és külföldi játékosok nevezését is, bár az utóbbi két csoport képviselői nem jelentkeztek. A mesteri címmel nem rendelkezők közül a legjobb helyezést elérő játékosnak magyar mester címet ígértek. A versenyre 15 játékos nevezett, akik körmérkőzést játszottak. A tornavezető Havasi Artúr volt.
Az eredeti időkeret az első 60 lépésre 4 óra, majd óránként 15 lépés volt. Öt nappal a verseny kezdete előtt a budapesti játékosok megfenyegették a rendezőket, hogy nem vesznek részt a bajnokságon (melynek színvonala így nagy mértékben csökkent volna), csak akkor, ha az időkeretet megváltoztatják úgy, hogy az első két órában 30, majd óránként 15 lépésre lesz lehetőség. A társaság elnökének, Exner Győzőnek távollétében a rendezők engedtek a követelésnek. Mikor Exner visszatérve megtudta a történteket, lemondott elnökségéről, és visszavonta nevezését. A verseny megnyitójának napján is bizonytalan volt, hogy megtartják-e a bajnokságot, ekkor azonban sikerült megoldást találni, eszerint a versenyzőknek minden játszma előtt kellett megállapodniuk az időbeosztásban.
A bajnokság győztese a mesteri címmel rendelkező Forgács Leó lett, ezért a magyar mesteri címre a második helyezett lett jogosult, itt azonban holtverseny alakult ki Székely Jenő és Abonyi István között. A döntő párosmértkőzést az év végére halasztották, ekkor Abonyi betegségére hivatkozva további halasztást kért áprilisig. Kérését a rendezők elutasították, és Székely Jenőnek adták a mesteri oklevelet.
Eredmények
Forrás
