PROFILBARU.COM

	II. Balduin latin császár
	Latin Császárság császára
	Baudouin II
	Uralkodási ideje
	1228. január – 1261. július 25.
Koronázása	Konstantinápoly; 1240. április 15.
Elődje	I. (Courtenay) Róbert
Utódja	a Konstantinápolyi Latin Császárság bukása
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Courtenay-ház
Született	1217; 1217; ; Konstantinápoly
Elhunyt	1273 (55-56 évesen); 1273. október (55-56 évesen); ; Nápoly
Nyughelye	Barletta;
Édesapja	I. Péter konstantinápolyi latin császár
Édesanyja	Jolánta latin császárnő
Testvére(i)	Inés de Courtenay; Courtenay Jolán magyar királyné; Elisabeth of Courtenay; Mathilde von Courtenay; Margaret, Marchioness of Namur; Courtenay Mária nikaiai császárné; Philip II, Marquis of Namur; I. Róbert konstantinápolyi latin császár; Henry II of Namur;
Házastársa	Brienne-i Mária konstantinápolyi latin császárné
Gyermekei	Philip of Courtenay
	A Wikimédia Commons tartalmaz II. Balduin latin császár témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

II. (Courtenay-i) Balduin^[4] (Konstantinápoly, 1218 – Nápoly, 1273. október 15. után), latin császár. Courtenay Jolán magyar királyné és Courtenay Mária nikaiai császárné öccse.

Élete

1228-ban, bátyja halálakor még csak 11 éves volt, így országa nemesei Brienne-i Jánost hívták meg régenscsászárnak az ország élére. A Kasztíliai Berengáriával kötött harmadik házasságából született lányát, az akkor kilencéves Máriát 1234-ben eljegyezte a kiszemelt örökössel, aki húszéves korától a birodalom ázsiai területeit irányította, de a tényleges házasságot csak azután kötötték meg, amint a menyasszony elérte a lányok számára a házasodáshoz szükséges 12 éves életkort. 1236-ban a trónjára váró Balduin nyugatra (Rómába, Franciaországba, Flandriába) indult, hogy katonákat és pénzt kérjen a Konstantinápolynál alig nagyobb Latin Császárság védelmére és területeinek visszaszerzésére, és csodamód sikerrel járt. 1240-ben tért haza német területeken és Magyarországon keresztül tekintélyes haderő élén. A körülmények miatt azonban a segítséget nem tudta kihasználni, így 1245-ben megint nyugatra ment két évre. Ismét segítséget kapott, pénzt ereklyék fejében, most IX. (Szent) Lajos francia királytól, akinek oldalán 1249-ben jelen volt Damiettánál, a sikertelen hetedik keresztes hadjáraton.

A birodalom oly mértékben szenvedett pénzhiányban, hogy a hitelekért cserébe saját fiát, Fülöpöt kellett biztosítékként a kereskedők kezére adnia. A későbbiekben II. Balduin Európát járta segítségért könyörögve. 1261-ben Palailogosz Mihály elfoglalta Konstantinápolyt, Balduin császársága pedig véget ért. Az uralkodó Euboiára menekült egy velencei gályán, onnan Athénon keresztül Apuliába, végül Franciaországba. Címe megkövetelte tőle, hogy továbbra is segítségre vadásszon. Új reménysége Anjou Károly volt, akivel 1267-ben megegyezett, hogy majd elfoglalja számára a görög fővárost. Ez sohasem következett be, Balduin és fia pedig Károlytól kapott évjáradékból éldegélt. Fülöp 1273-ban elvette Károly leányát, Beatrixet, ám pár napra rá II. Balduin meghalt Foggiában.

A latin császári címet még sokan követelték 1383-ig.

Ősei

Jegyzetek

↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b https://www.biografiasyvidas.com/biografia/b/balduino_ii.htm
↑ A Capeting-dinasztia Courtenay urainak ágából származott.

Források

Wolff, Robert Lee: Mortgage and Redemption of an Emperor's Son: Castile and the Latin Empire of Constantinople, Speculum 29, 1954, 45-84. URL: Lásd Külső hivatkozások