I. Konstantin vagy Csendes Konstantin (? – 1277 ősze[1]) bolgár cár 1257-től haláláig.
Egy Tihomir nevű előkelő fiaként született, édesanyja I. István szerb fejedelem névtelen leánya volt. Trónraléptével nem állott helyre az ország békéje: a cár ellen Mico boljár lépett fel, aki dél-bulgáriai cárnak kiáltotta ki magát és Bizánctól kapott segítséget.[2] Hosszú testvérháború lángolt fel, míg végül Mico Bizáncba szökött.[2] Később újabb vetélytárs, Jakov Szvetoszláv jelent meg és Bulgária északnyugati részében rendezkedett be önálló uralkodóként.[2] És mindezek tetejében északnyugatról magyarok, északról tatárok özönlötték el a bolgár földeket, ez utóbbiak évente nyomultak be Észak-Bulgáriába és kegyetlen pusztításokat végeztek.[2] A gyenge cár arra kényszerült, hogy Nogaj tatár kán vazallusává legyen.[2] Az 1277-ben kitört Ivajlo-féle parasztfelkelés megrengette az államot, és a lázadó ellen hadba szállt cár elesett a csatában.[2]
↑ abcdefDimităr Koszev – Hriszto Hrisztov – Dimitâr Angelov: Bulgária történelme (eredeti: КРАТКА ИСТОРИЯ НА БЪЛГАРИЯ, Szófia, 1966), Gondolat, Budapest, 1971, fordította: Bödey József,
43. oldal
