I. Eadmund vagy Edmund (921[2][3]/922 – 946. május 26.[1][2][3]), melléknevei: Idősebb, Nagyszerű. 939-től haláláig Anglia királya volt. Rövid, ám eseményekkel teli uralkodása alatt sikerrel harcolt a vikingek ellen Közép-Angliában és Northumbriában.[2]
Idősebb Edward fia és Athelstan féltestvére volt. Ott harcolt bátyja mellett Brunanburghi csatában937-ben.[1] Athelstan halála után örökölte a trónt. Nem sokkal királlyá koronázását követően több katonai támadást kellett kezelnie. II. Olaf dublini király elfoglalta Northumbriát és bevonult Közép-Angliába[3] (Midlandsbe). Mikor 942-ben meghalt, Edmund visszafoglalta Midlands területét.[3]943-ban ő lett Olaf yorki király keresztapja. 944-ben sikeresen visszafoglalta Northumbriát.[3] Ugyanebben az évben szövetségese, York királya elvesztette a trónját, s Dublinba menekült. Olaf lett Olaf Cuaran néven a dublini király, és ezután innen segítette keresztapját. 945-ben Edmund meghódította Strathclyde-ot, de átadta uralkodói jogait I. Malcolm skót királynak.[1][3] Cserébe megállapodtak, miszerint kölcsönösen támogatják egymást háború esetén.[3] Így Edmund létrehozott egy biztonságos határsávot és békés külpolitikát folytatott Skóciával.[3] Uralkodása idején kezdődött a X. századi kolostori újjáéledés is Angliában.[3] Legismertebb tette, hogy ő nevezte ki Glastonbury apátjává Dunstant.[1]946-ban tárgyalásra küldte embereit Franciaországba Lajos királyhoz,[1] aki Athelstan udvarában nevelkedett,[1] de a tárgyalás eredményeit már nem tudhatta meg.[1]
Leofa, egy száműzött tolvaj ölte meg Edmundot palotájában.[3] Ünnepségen volt Pucklechurchben, mikor észrevette a tömegben Leofát. Miután megpróbált a tolvaj elmenekülni, a király és a tanácsadói elfogták. Edmund és Leofa mindketten meghaltak. A trónon 946 és 955 között öccse, Edred követte.
Gyermekei
Edmund első felesége, Shaftesbury-i Szent Ælfgifu[1][2] (†944) két gyermeket szült férjének:
↑ abcdefghijDavid Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 25. oldal
↑ abcdefghijkUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 146. oldal