A kereszténység felvételekor ügyesen egyszer a római pápához, máskor Aachenbe, majd Bizáncba is elküldte követeit.[1]862-ben szövetségre lépett Német Lajossal,[1] amivel kivívta Bizánc haragját. Kénytelen volt feladni a frank kapcsolatot, és a bizánci rítus szerint Zagoréban (a Balkán déli részén) vette fel a keresztséget[1] (864 vagy 865[1]). Vele együtt keresztelkedett meg a nőtestvére is.[1]Phótiosz bizánci pátriárka térítette meg.[1] Az új egyházat a bizánci patriarchátus alá rendelték; 870-ben a bolgár egyházfők is elfogadták függetlenségüket a cár aggodalmai ellenére.[1] Borisz kénytelen volt kiűzni a nyugati hittérítőket,[1] s fogadni Cirill és Metód tanítványait, akik országában megalapozták a szláv írásosságot.[2] A kereszténység gyorsan terjedt:[3] Borisz templomok és kolostorok építésére ösztönözte alattvalóit.[3] Az első érsek Fotiosz embere, József lett;[3] az országot tíz püspökségre osztották fel.[3] Metód, a "morva apostol" halála (885) után tanítványai a frank papok üldözése elől elhagyták Morvaországot, s könyveikkel együtt Bulgáriába mentek,[3] ahol még Borisz életében meghonosították a szláv liturgiát.[3]
↑ abcdefghiPetr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: Maecenas. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176 44. oldal
