Hrihorij Szavics Szkovoroda, ukránul: Григорій Савич Сковорода (1722. november 22.[4]/december 3.[5] – 1794. október 29.[4]/november 9.[5]) ukrán költő, filozófus, zeneszerző.
Életrajza
Egy ukrán kis faluban, Csornuhiban született, tanulmányait a Kijev-mohiljani Akadémián folytatta. 1745-ben jött Magyarországra, Tokajba, ahol öt évig templomi énekes volt. Hazatérve költészetet tanított, majd 1753-tól házitanítói állást vállalt. Kovljarban írta első verseit, amelyek később bekerültek az Isteni dalok kertje című kötetbe. Később költészetet, stilisztikát és görög nyelvet tanított. Szabadgondolkodó lévén, több nézeteltérése támadt a harkovi kollégium vezetőségével, ezért kénytelen volt elhagyni a pedagógiai pályát. A '60-as években sok verses és prózában írt mese született tollából. Szkovoroda a következő 25 évet vándorlással töltötte, akkoriban írta filozófiai műveit, esszéit. Meséi Harkovi mesék címmel 1774-ben jelentek meg.
Egyszer Kijevben sétálva Szkovoroda valami rohadt szagot érzett, és azonnal elhagyta a várost. Véletlen egybeesés, de két nap múlva pestisjárvány kezdődött a fővárosban, és a várost bezárták.[1]
