A hostess klubokJapán és a magas japán populációval rendelkező kelet-ázsiai országok éjszakai szórakoztatóiparának gyakori elemei. Elsősorban női személyzetet alkalmaznak a férfi vendégek kiszolgálására, akik figyelmes beszélgetőpartnerekre vágynak. Az újkeletűbb host klubok ezekhez hasonló létesítmények, azonban ezekben férfi alkalmazottak szolgálják ki a női vendégeket. A host és hostess klubok a mizu sóbai („vízkereskedelem”) részei.
Japánban két fajta bárt tekintenek hostess kluboknak, az egyik a kjabakura (キャバクラ; Hepburn: kyabakura?). A „kjabakura” kifejezés a kjabaré (キャバレー; Hepburn: kyabarē?, ’kabaré’) és a kurabu (クラブ?, ’klub’) szavak összerántása. A kjabakurákban dolgozó hostessesek kjabadzsóként (キャバ嬢; Hepburn: kyabajō?, ’kabarélány’) ismertek, sokuk művésznevet vagy japánul „gendzsi nevet” (源氏名; Hepburn: genji-na?) is felvesz. A hostessek cigarettát gyújtanak, italt töltenek, flörtölnek és karaokéznak a vendégek szórakoztatására. A hostessek a gésák modern kori megfelelői, hiszen ők is szórakoztatják a munka után megfáradt férfiakat, elsősorban a „salarymaneket”. A klubok gyakran női csapost is alkalmaznak, aki általában képzettek a mixológiában, és egyben menedzserek vagy mamaszanok is lehetnek. A hostess klubokat az különbözteti meg a sztriptízbároktól, hogy ezekben se táncolás, se meztelenkedés sincs.
A hostessek gyakran minden éjszaka együtt italoznak a vendégekkel, így nem ritkák az alkoholproblémák.[1] A legtöbb bár jutalékos rendszerben működik, amiben a hostessek a bevétel bizonyos százalékát kapják meg. Példának okáért, ha egy vendég 20 dollárért vesz egy italt a hostessnek, ami az alkalmak döntő többségében alkoholmentes (narancslé, gyömbérsör), és a vendég megvásárolta a hostess osztatlan figyelmet az elkövetkezendő 30–45 perce. A hostess a bevételeken 50/50 százalékban osztozik a bárral. A megvásárolt italok alacsony vagy nulla alkoholtartalma lehetővé teszi a maximális nyereséget és biztosítja, hogy a hostess nem részegedik le rövid idő alatt.
Előfordul, hogy a munkahelyek állják a férfi alkalmazottaik vagy ügyfeleik számláit, hogy ezzel erősítsék azok bizalmát. Elmondásuk szerint az egyik hostess klubban az esetek 90 százalékában cégek fizették ki a számlákat.[2]
A vendégeket gyakran szívélyesen fogadják a bejáratnál és a többi vendégtől lehető legtávolabbi asztalhoz ültetik le. Egyes esetekben a vendégek kiválaszthatják, hogy kivel szeretnék tölteni az idejüket, azonban ezt leggyakrabban a bár dönti el. A hostessek mindkét esetben egy bizonyos idő vagy ital után felállnak, hogy a vendégnek lehetősége legyen egy új lányt is megismernie. Ugyan a legtöbb létesítmény férfi felhajtókat alkalmaz a vendégek bevonzására, azonban ez a feladat akár az új hostesseké is lehet.
A hostessek a munkahelyi feladataik mellett általában kötelesek fizetett randevúkat, dóhanokat (同伴; Hepburn: dōhan?) is elvállalni a kuncsaftokkal, a munkaterületükön és idejükön kívül. Ezzel a rendszerrel köteléket alakítanak ki az adott hostessek és vendégek között, akik így nagyobb eséllyel térnek vissza később. Néha szex is történik ezeken a fizetett randevúkon.[3] A hostessek fizetéslevonásban részesülhetnek, ha nincs meg nekik a megadott számú dóhan randevújuk.
Japánban a hostessmunka népszerű a fiatal külföldi lányok körében, mivel nagy rá a kereslet. A munkavállalási engedélyeket azonban nehéz beszerezni, így sokuk illegálisan dolgozik. A klubok néha kihasználják a nők bizonytalan jogi helyzetét.[5] Az ipar és annak veszélyei 1992-ben a középpontba kerültek, amikor Carita Ridgeway ausztrál hostesst elkábították, majd megölték egy fizetett randevú után, illetve 2000-ben, amikor Lucie Blackman angol hostesst egy kuncsaftja elrabolta, megerőszakolta és megölte. A japán kormány megígérte, hogy gátat fog szabni a külföldiek hostess bárokban való illegális munkavállalásának, azonban egy 2006-os fedett művelet során kiderült, hogy számos hostess bár szívesen alkalmaz külföldi nőket illegálisan.[3] 2007-ben a kormány lépéseket kezdett tenni ezen hostess klubok ellen, ami miatt számos klub bezárt és számos hostesst letartóztattak és kitoloncoltak. A szigorú szabályozások miatt a külföldi nők kizárólag akkor dolgozhatnak legálisan hostessként, ha japán állampolgárok vagy törvényes munkavállalói engedélyük van.[forrás?]
2009 decemberében Kjabakura-szervezet néven szakszervezetet alapítottak a hostess bárok alkalmazottainak érdekképviseletében. A szervezet a hostess bár-alkalmazottak munkáltatói zaklatásokról és a ki nem fizetett bérekről tett panaszaik miatt jött létre.[6]
A snack bar (スナックバー; Hepburn: sunakku bā?) vagy röviden snack egy olyan kifejezés, melyre egy bizonyos hostess klubra, alkoholos italt felszolgáló bárra utalnak, melynek női személyzete van, akiket a férfi vendégekkel való flörtölésért fizetnek. Ugyan az ilyen létesítményekben nincs belépési díj (és gyakran a menüknek sincs megszabott ára), azonban általában vagy tetszőlegesen megszabott árakkal vagy óradíjjal vagy „pohárdíjjal” üzemelnek. Utóbbi azt jelenti, hogy a vendégek a nevükre vesznek egy poharat, amit a későbbi látogatásaira félretesznek.[7]
Japánon kívüli hostess klubok
A hostess bárok elsősorban a többi kelet-ázsiai országra, illetve Hawaiira, Guamra és Kaliforniára jellemzőek. Hawaiin Oahu szigetének 300 bárjának körülbelül fele bejegyzett hosstess klub.[7] Az ilyen hawaii és guami létesítményeknek elsősorban koreai személyzete van, míg a legtöbb kaliforniai bárnak kínai.[forrás?]
Néhány bár Thaiföldön is hostess bárként sorolja be magát, azonban ezek csak nagyvonalakban hasonlítanak a kelet-ázsiai megfelelőikhez, hiszen gyakorlatilag a helyi go-go bárok egyik táncolás nélküli alfajai.[8]
Magyarországon is vannak hostess klubok kis számban, elegáns környezetben. Ezeknek elsősorban távol-keletiek, azon belül is japánok a vendégei. Többnyire a japán cégek üzleti úton lévő, jómódú közép– és felsővezetői látogatják a bárokat, nem ritkán a cég által térített módon. A magyarországi bárokban hiányzik a Japánban meglévő, munkaidőn kívüli, fizetett „randevú” műfaja, ugyanakkor a hostessek többnyire nagy szabadságot élveznek abban a tekintetben, hogy a bár területén belül hogyan viselkednek a vendéggel: a skála az udvarias és szelíd távolságtartástól a meztelenkedésig és a vendég szexuális jellegű érintéseinek engedéséig terjedhet. Ez a tevékenység különbözik a sztriptízbárok táncosaitól, mert hostessnek a vendég intellektuális szórakoztatása is mindvégig feladata. A nyelvi különbözőségek miatt a magyarországi bárok hostesseinél a vonzó külső mellett az idegennyelv-tudás (elsősorban angol) is kötelező, és rendelkezniük kell általános ismeretekkel az ügyfélkör kultúrájáról is. A vendégek és a bár személyzete, köztük a hostessek jellemzően nagy, nyílt térben együtt vannak jelen, és a hostessnek mindenkoron figyelemmel kell lennie arra, hogy a bárnak megfelelő elegáns keretek között tartsa a saját és az általa – és gyakran némi alkohol által – befolyásolt vendégek viselkedését, így a feltűnést keltő testi intimitás és a szexuális aktus tilos. Ugyanakkor a hostessek javadalmazása a vendég elégedettségétől függ, ezért érdekeltek abban, hogy a vendég – akár erotikus – kéréseit teljesítsék. Így a hostessek és a bárok is minél inkább egy visszajáró, ismert ügyfélkört igyekeznek kialakítani, mert előnyben részesítik azokat a vendégeket, akik akár szexuális kísértés ellenére is mértéktartóan és kulturáltan viselkednek a tartózkodásuk során.
Host klubok
A host klubok (ホストクラブ?) a hostess klubokhoz hasonlóak, azonban azzal a különbséggel, hogy ezekben nők fizetnek a férfiak figyelméért. Néhány host klub férfi transznemű házigazdákra specializálódott.[9] A host klubok általában Japán népesebb területeire jellemzőek, TokióKabukicsó, illetve OszakaUmeda és Namba kerületében kifejezetten sok van. Az ilyen bárok vendégei általában gazdag férfiak feleségei vagy hostess klubokban dolgozó hostessek.[10]
Az első host klub 1966-ban nyílt meg Tokióban.[11] 1996-ban a tokiói host klubok becsült száma 200 körül volt, és egy éjszaka szexmentes szórakoztatás 500–600 dollárba is kerülhetett. Egy női tanulmányokra specializálódott professzor azzal magyarázta a jelenséget, hogy japán férfiak nem hallgatják meg igazán a nők problémáit, illetve a nők férfiakkal szembeni gondozásvágyára és azok viszonzására vezeti vissza azt.[12]
Házigazdák
A férfi házigazdák italt töltenek és gyakran flörtölnek a vendégeikkel, sűrűbben mint a női megfelelőik. A csevegéseik általában vidámak, a házigazdáknak különféle szórakoztatókészségei is lehetnek, legyenek azok egyszerű varázstrükkök vagy karizma a történetmeséléshez. Néhány host klubban külön erre a célra felállított színpad is van előadásokhoz, általában táncokhoz vagy színpadi komédiákhoz.
A házigazdák gyakran 18 és a húszas éveik közöttiek. A jellemüket leíró művésznevet (gendzsi-na (源氏名; Hepburn: genji-na?) vesznek fel, amit általában a kedvenc mangájuk, filmjük vagy történelmi személyük alapján választanak. A házigazdaként dolgozó férfiak gyakran vagy nem tudtak maguknak szellemi munkát találni vagy csábították a jutalékrendszerből fakadó magas bevétel lehetősége.[11]
Amíg a tokiói hostess bárok gyakran férfiakat küldenek ki az utcára a vendégek becsalogatására, addig a férfi házigazdák gyakran saját maguk mennek ki a kuncsaftokért (ezt kjacsinak (キャッチ; Hepburn: kyachi?, ’fogás’) nevezik), bár az ilyen hostok általában fiatalabbak és tapasztalatlanabbak. A hostok gyakori megjelenése a sötét színű öltöny, az ezüst ékszerek, a sötétebb bőrszín[4] és a szőkített haj. Az utóbbi időkben egyre több olyan host klub jelent meg, ahol a házigazdák hétköznapi ruhákat vesznek fel, bár még mindig az elegáns öltözet a jellemző. Ezekben a klubokban „saját ruha napot” (私服デー; Hepburn: shifukudē?) is tarthatnak, ami alatt a házigazdák a hétköznapi szerelésükben is megjelenhetnek.
A fizetés általában a kitöltött italoktól függő jutalékalapú fizetési rendszerben működik, ami miatt a házigazdák gyakran az egészséges mértéknél jóval tovább isznak, miközben megpróbálják elrejteni a részegségüket. Mivel az alap órabérük rendkívül alacsony, ezért a kinézete vagy karizmájától függetlenül bármely férfi vállalhat hostmunkát. A legtöbb host, amelyik nem tudja feljebb tornászni a bérét nagyon hamar kilép a szinte jelentéktelen óradíj miatt. A host bárokban a környezet általában nagyon kompetitív, a legtöbb pénzt behozó házigazdának néha több tízezer dolláros jutalmat is felajánlhatnak.
Italok
A host klubok vendégeinek jelentős számát hostessek teszik ki, akik a munka után, 1:00–2:00 órakor térnek be, így a host bárok gyakran éjfél körül nyitnak és reggel vagy napközben zárnak, így a hostok gyakran a kimerültségig dolgoznak. A klubok nyitvatartási ideje az utóbbi években a rendőrségi elrendelések hatására megváltozott. Erre a host kluboknál felhalmozott, fizetésképtelen vendégek egyre gyakrabban előforduló kisebb prostitúciói miatt került sor. Napjainkikban a legtöbb host klub 16:00 óra körül nyit és 2:00 órakor zár.[13] Néhány klub az elrendelés ellenére is egész éjszaka nyitva van. Az italok ára általában 1000 jen körül kezdődik, de egy üveg pezsgő ára akár a 3 millió jenes magasságot is elérheti.
Egy üveg pezsgő vásárlása általában „pezsgőhívást” (シャンパンコール?) eredményez,[7] amely során a klub összes házigazdája összegyűlik az asztalnál egy dal, egy beszéd vagy valamilyen előadás keretében. A pezsgőt a vevő az üvegből issza, amiből utána a választott házigazdája, majd a többi összegyűlt host ihat. Gyakran nedves törölközőt tartanak a vásárló álla alatt, hogy elejét vegyék a kiömlésnek. Az előadás klubonként változhat, viszont úgy gondolják, hogy kabukicsói Rjugudzsó klubból ered.
Különleges alkalmakkor „pezsgőtorony” (シャンパンタワー?) is rendelhető, amely során a pezsgősüvegeket piramisba rendezik, majd a legfelső pohárba addig töltenek pezsgőt, míg az, abból kicsordulva meg nem telíti az összes többit. A pezsgőtoronyhoz legalább hat poharat használnak, de egy hétszintes toronyhoz 20 pohár is kellhet. A felhasznált pezsgőtől függően ez 1–2 millió jenbe is kerülhet.
Etikett
A vendégek első látogatásakor megkapják a szabad házigazdák „menüjét” (男メニュー?), majd kiválasztják, hogy melyikkel szeretnének elsőként találkozni, de az éjszaka folyamán a legtöbbel megismerkednek. A vendég ezután kiválaszthatja, hogy melyik hostot kedvelte a legjobban, akit a választott hostjának (指名?) tehet. Ezt egy félretett üveg megvásárlásával teheti meg, kimondja, hogy érdekli az adott házigazda vagy megkéri, hogy üljön mellé. A választott host osztalékot kap a vendége későbbi mulatozásaiból. A legtöbb klub tartós jelölés-rendszerben (永久指名?) működik, ami szerint, ha ki lett választva egy host, akkor a vendégek annál a klubnál már nem válthatnak hostot.
Alkalmanként a házigazdák munkaidőn kívül mennek el a vendégeikkel étterembe vagy karaokézni.[14] Ezt „afternek” hívják és néhány ember szerint ez udvariatlanság, ennek a host klubban való továbbtartózkodás a „megfelelő” módja. Arra is lehetőség van, hogy a házigazdák egynapos kirándulásra induljanak, viszont kizárólag a saját vendégeikkel tehetik ezt. Ha egy host egy másik host vendégével lép kapcsolatba, akkor azt a házigazdát a klub megbüntetheti vagy ki is rúghatja. Az italok „hitelre” (掛け売り?) is vásárolhatóak, de ehhez elkérik a vendég elérhetőségeit és később ki kell fizetnie azt, ha erre nem kerül sor, akkor azt a házigazdájának kell megtérítenie. Udvariatlanságnak számít a vendégek egymagára hagyása is, amit „onlynak” (オンリー?) hívnak. A sértegető és kellemetlen vendégeket „fáradságos ügyfeleknek” (痛客?) hívják és ki is tilthatják őket a klubból.
Üzleti stratégia
A házigazdák általában a szex elkerülése mellett akarják azt éreztetni az ügyfeleikkel, hogy fontosok számukra, ami időbe és energiába kerül.[11] Néha, ha a vendég egy nagyobb pénzösszeget fizet és/vagy a házigazda kedveli, akkor le is feküdhetnek.[4] Számos kifejezés van arra a házigazdára, aki szexuális kapcsolatot létesít az ügyfeleivel, így például a „szerelmi üzlet” (色恋営業?), az „erotikus szerelem” (色恋?), az „erotikus férfi” (色彼?), a „párnaüzlet” (枕営業?) vagy a „párna” (枕?).
Az „üzletnek” más megközelítései is vannak. Példának okáért ott van a „levelezési üzlet” (メール営業?), amiben a házigazda rendszeresen e-mail-üzeneteket vált a vendégével, hogy biztosítsa annak visszatérését. Ehhez hasonlóan a házigazdák fel is hívhatják a vendégieket, azonban ez egyre veszít a népszerűségből a levelezési üzlet javára. A hostok gyakran egy üzleti (営業電話?) és egy személyes telefont is tartanak maguknál.
Kjabakura-szervezet
A Kjabakura-szervezet (キャバクラユニオン; Hepburn: Kyabakura Yunion?, ’Kabaréklub-szervezet’) szakszervezet a japán hostess klub-alkalmazottak érdekképviseletében.[15] A szervezetet 2009. december 22-én alapította Szakurai Rin. Szakurai a hostess klub-alkalmazottak által jelentett munkáltatói zaklatások és a ki nem fizetett bérek miatt alapította a szervezetet.[16] A szervezet kapcsolatban áll a gyakran „Freeter-szerevetnek” hívott „Részmunkaidős, arbeiter, freeter és külföldi munkavállalók szervezetével”.[17]
Megjelenése a médiában
Fikció
Számos japán fiktív mű, így televíziós drámák, regények, videójátékok, mangák és azokon alapuló animék középpontjában állnak host klubok (például: Club 9, Blood Hound vagy a vidámabb Ouran High School Host Club). Ezek célja a széles közönség elérése, bemutatják, hogy hogyan váltak az ilyen klubok elfogadottá, illetve, hogy bizonyos mértékben hogyan épültek be ezek Japán modern városképébe. Ez még a nem japán fiktív művekre is kiterjedt, hiszen például Mo Hayder brit író Tokyo (2000) című regénye is ezen iparág körül forog, főszereplője brit hostess, aki most kezdte a szakmát. A CSI: A helyszínelők amerikai televíziós dráma Feketepiac című epizódjának középpontjában egy Las Vegas-i host klub körüli események állnak. Isaac AdamsonDreaming Pachinko című regényében a Mijuki nevű szereplő egy ginzai hostess klubban dolgozott. A Yakuza című videójátékban be lehet térni a hostess klubokba. A folytatásában egy mellékküldetés is van, ami során a főszereplő maga is házigazda lehet vagy hostess klubot is menedzselhet. Kató Rósza japán színésznő a TV AsahiDzsótei című televíziós drámájában egy szegény középiskolás diáklányt alakít, akit miután kirúgtak az iskolából kénytelen Tokió első számú hostessévé válni. A 2004-ben megjelent Rajzolt gyilkosság című film főszerepében egy belga lány áll, aki csatlakozik egy tokiói hostess klubhoz és megpróbálja megoldani egy eltűnt orosz hostess rejtélyét. A StarzÜtközések című sorozatában Inez egy Los Angeles-i hostess klubban dolgozik. A Nippon TV 2001-es Ranma ½ élőszereplős különkiadásában Tendó Nabiki apja létesítményében hostesskedik, ahol a főgonosz is gyakran feltűnik. A dél-koreai Beastie Boys című élőszereplős film két fiatalember történetét meséli el, akik Szöul egyik kerületében található női klubban házigazdák.
Nem fiktív
Számos divat- és életmód-magazin, így többek között a Koakuma Ageha is elsősorban a hostesseknek szól, de ott van a Men’s Knuckle is, ami pedig a hostoknak és néha azok toborzóiknak és rajongóiknak szól. A Koakuma Ageha nem szokványos divatmagazinként ismert, benne valódi hostessek modellkednek, és Japán egyik legkelendőbb divatmagazinja.
Kim Longinotto 1995-ben megjelent Gésafiúk című dokumentumfilmjében egy sindzsukui host klubot mutatnak be, ahol kizárólag nőknek öltözött férfiak dolgoznak.
A 2000-es Tokyo Girls dokumentumfilmben négy kanadai lány meséli el, hogy milyen volt Japánban hostessként dolgozni.
Justin Lee Collins a brit Channel 5Turning Japanese című dokumentumfilmjében meglátogat egy oszakai host klubot, ahol egy éjszaka eréig ő is házigazda lesz.
