Zenész dinasztia sarjaként született. A hegedülés alapjait autodidakta módon sajátította el, majd édesapja, Horváth Gyula zenekarvezető, prímás tanította. Kilenc évesen már 120 magyar nótát tanult meg. Apja halála után Boross Lajos Kossuth-díjas prímáskirály növendéke lett, majd 1953-ban a Rajkó Zenekar alapító tagja volt.
A hazai újságok címlapján is sokat találkozhattak Horváth Zsuzsával. „Szárnyra kapta a világhír” és ehhez hasonló főcímekkel a híradások is tudósítottak nem csak magyarországi sikereiről. Játszott Helsinkiben és Varsóban, ahol VIT-díjat kapott (Világifjúsági Találkozó). Meghívásra eljutott a Buckingham-palotába II. Erzsébet királynőhöz és a királyi család számos tagja előtt szerepelt. A svéd királyi családnak is hegedült. Játszott Jakartában, Szingapúrban, Franciaországban, Bulgáriában, Németországban, Hollandiában és Ausztriában is. Mégis egy riportjában így fogalmazott: „Forróbbak az itthoni tapsok”.
1963-ban született Zsuzsanna lánya, 1971-ben Erika lánya és 1978-ban András fia.
Utolsó éveiben a 100 Tagú Cigányzenekarban hegedült, ahol fiát, a népszerű Tolnai András nótaénekest is kísérte. A színpadi fellépések mellett rendszeresen oktatott is: tanítványa volt mások mellett Mága Zoltán hegedűművész és Roby Lakatos világhírű művész is.
