Horváth Ede

Horváth Ede
Született	1924. szeptember 18. Szombathely
Elhunyt	1998. szeptember 23. (74 évesen) Győr
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	vasesztergályos vállalatvezető politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1956) magyarországi parlamenti képviselő (1956 – 1967. január 28.) vezérigazgató (1963–1989) az MSZMP KB tagja (1970. november 28. – 1989. október 7.)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1950)
Sablon • Wikidata • Segítség

Horváth Ede (Szombathely, 1924. szeptember 18. – Győr, 1998. szeptember 23.) magyar munkás, sztahanovista, vállalatvezető, politikus. Előbb a Győri Vagon- és Gépgyár esztergályosa, majd a sikeres Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója. „Vörös báró” néven emlegették.^[1] Róla kapták becenevüket a Rába legendás teherautói.

Életpályája

Édesanyja sváb származású volt, így a németek kitelepítése során anyai családjának jelentős részét Németországba deportálták.^[forrás?] Heten voltak testvérek.^[2]

Győri vállalatoknál

Vasesztergályosként a Győri Vagon- és Gépgyárban volt tanonc, majd ott dolgozott szakmunkásként 1938-tól 1951-ig. Országos hírnevet a sztahanovista mozgalomban szerzett magának. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 25 alkalommal szerepelt.^[3] A Győri Autógyár műszaki osztályvezetője lett 1951-ben. A Győri Szerszámgépgyár igazgatója volt 1952 és 1963 között. Ezután 1989-ig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója volt. Az ő vezetése alatt vált a vállalat Magyarország nemzetközi szinten is ismert, jelentős állami vállalatává.

Politikusként

1953 és 1967 között országgyűlési képviselő volt Győr-Moson-Sopron megye képviseletében, mialatt az MSZMP Központi Bizottságának póttagja volt, 1957–1966 között. Három évnyi kihagyás után, 1970-ben visszatért a politikába, ezúttal már mint az MSZMP KB rendes tagja, mely tisztséget egészen 1989 szeptemberéig megtartotta. Horváth Edének döntő szerepe volt a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésében.

Díjai

• Kossuth-díj 1950-ben, az indoklás szerint „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért kiemelkedő eredményeiért”^[4]
• Munka Vörös Zászló Érdemrend 1953^[4]
• Szocialista Munka Hőse 1953^[4]
• Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1953^[4]
• Munka Érdemrend arany fokozata 1965, 1969, 1974^[4]
• Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978^[4]
• A Magyar Népköztársaság Állami Díja 1980-ban, az indoklás szerint a „járműipari központi fejlesztési program megvalósításában végzett munkásságáért”.^[4]
• Győr város 1986-ban díszpolgárává választotta.^[5]

Jegyzetek

1. A „Vörös báró” hagyatéka. [2016. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
2. Szabad Nép 1950
3. Tóth 2008
4. Darvasné–Klement–Terjék
5. Győr díszpolgárainak listája (magyar nyelven), 2011. november 29. (Hozzáférés: 2012. január 17.)^{[halott link]}

Források

• Cserhalmi Imre: Horváth Ede: Én volnék a vörös báró?, Pécs, 1990. ISBN 963-316-295-5
• Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 104 és 571. o. ISBN 963-05-4420-2  
• Dusza András: A birodalom végnapjai, Győr, 2003.
• Négy sztahanovista elmondja: miért ünnepli több és jobb munkával felszabadulásunk évfordulóját, Szabad Nép, 1950. március 19.
• Tóth Eszter Zsófia: Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban. A „férfias” és a „nőies” munka világa a szocialista időszakban. Sic Itur ad Astra, 58. évf. [2008] 271. o. (13. lábjegyzet) online elérés

Külső hivatkozások

• Az újítómozgalom kibontakoztatása (1949-1956), In: Magyar tudomány, ISSN 0025-0325 , 1998. (43. (105.) évf.) 11. sz. 1408. old.
• Tíz éve halt meg Horváth Ede Archiválva 2008. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Kisalföld, 2008. szeptember 27.