Érettségi után jelentkezett a Ferencvárosi Vasutas csapatánál és tíz évig a kis egyesület színeiben rúgta a labdát. Innen hívták be az 1936-os olimpiai keretbe. Tizennégyszer öltötte magára a magyar amatőr válogatott mezét. A berlini olimpia után váltott klubcsapatot, munkahelyi tiszteletből került az Államvasút reprezentatív egyesületébe, a BVSC-be.
Olimpia
Németországban, Berlinben rendezték a XI. nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának döntő találkozóit, ahova meghívást kapott, de többedmagával nem lépett pályára. Az amatőr válogatottban az alábbi társakkal játszott: kapus: Régi László-, hátvédek: Füstös, Suhai Imre-, fedezetek: Honti György, Lengyel, Bokor Gyula, csatárok: Orczifalvi István, Kiss Gyula, Kállai Lipót, Zsengellér, Bukoveczky.
Sportvezetőként
1953-ban megválasztották a BVSC elnökének. Egy évvel később Budapest rendezte a Főiskolai labdarúgó-világbajnokságot, ahol a rendezőbizottság munkáját segítette. Eredményes munkája elismeréseként Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke bent tartotta a minisztériumban. Előbb a labdarúgó-osztály vezetője, majd 1957-től 1968-ig az MLSZ főtitkára volt. Kapcsolata az olasz futballmaffiával igazolható, konkrét példa az 1965. évi Inter-Celtic BEK-döntőt követő durva fellépése a mérkőzést pártatlanul vezető Vadas György bíró ellen.[2]
Jegyzetek
↑ (1967. december (23. évfolyam, 239-260. szám)) „Meghalt Honti György, az MLSZ főtitkára”. Népsport.
.svg){kind=small}
