Zsidó nagypolgári családból származott. Édesapja MÁV főintéző volt, édesanyja osztrák. A beteges kislányt Ptasinszky Pepi javaslatára íratták be 1922-ben a Magyar Királyi Operaházban működő balettiskolába, ahol Pótz Malvin, Brada Ede és Jan Ciepliński növendéke volt. 1929-ben ösztöndíjas lett. Az 1932–33-as évadban kartáncossá nevezték ki. Nyaranta szerepelt a Budai Színkörben. Az 1937–38-as évadban lett címzetes magántáncos. A következő szezon végén, 1939. június 30-án a második zsidótörvény következményeként megszűnt operai tagsága. Éveken át csak az OMIKE Művészakció keretében szerepelhetett: koreografált és táncolt. 1942-ben házasságot kötött Práger Tibor banktisztviselővel. 1944–45-ben a fővárosban bujkáltak első gyermekükkel.
A második világháború után nem akart visszatérni a színpadra. Megszületett második gyermeke. 1948–1949-ben elvégezte a Tánc és Mozdulat-tanítóképző Országos Tanfolyamát. 1950 szeptemberében lett a frissen megalakult Állami Balett Intézet tanára. Lőrinc György Operaházba való távozása után, 1962-ben az intézet megbízott, 1963. április 1-jével pedig kinevezett igazgatója lett egészen 1972-es, saját kérésére történt felmentéséig. A tanítást harminc éven át, 1980-as nyugdíjazásáig folytatta. Növendékei közé tartozott Csarnóy Katalin, Hágai Katalin, Markó Iván, Medveczky Ilona.
A vizsgaelőadásokra koreográfiákat készített, ennek láttán bízta meg Fényes Szabolcs a Fővárosi Operettszínház tánckarának vezetésével és az előadások koreografálásával. 1960-tól 1973-ig dolgozott a színháznál, de számos munkája évtizedekig műsoron maradt megbízatása lejárta után is.
