PROFILBARU.COM

	Hevesy György
	1943-ban
	Életrajzi adatok
Született	1885. augusztus 1.; Budapest,
Elhunyt	1966. július 5. (80 évesen); Freiburg im Breisgau
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Ismeretes mint	Hevesy György
Nemzetiség	magyar
Állampolgárság	magyar
Iskolái	Albert Ludwig Egyetem, Freiburg; Eötvös Loránd Tudományegyetem; Berlini Műszaki Egyetem; Piarista Gimnázium;
	Iskolái
Felsőoktatási; intézmény	Budapesti Tudományegyetem, Berlini Műegyetem
	Pályafutása
Szakterület	kémia
Jelentős munkái	a hafnium felfedezése
	Szakmai kitüntetések
	Niels Bohr International Gold Medal (1961); Copley-érem (1949); Faraday Lectureship Prize (1950); A művészetek és a tudományok érdemrendje; kémiai Nobel-díj (1943, 123 691 kr); Foreign Member of the Royal Society (1939. május 11.); Baly Medal (1951);
Hatással voltak rá	Richard Lorenz; Ernest Rutherford; Niels Bohr;
Hatással volt	Niels Bohr;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hevesy György témájú médiaállományokat.

Hevesy György (született Bischitz György) (Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg im Breisgau, 1966. július 5.) Nobel-díjas magyar vegyész. Kifejlesztett egy radioaktív jelzőmódszert, amellyel biokémiai folyamatokat, például állatok anyagcseréjét lehet tanulmányozni.

Élete

Kikeresztelkedett magyar zsidó családban született. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia (Jenny), mindketten gazdag polgári családok sarjai voltak. György nyolc gyermek közül ötödikként jött a napvilágra. Budapesten nőtt fel, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban. A család neve nemesítés folytán 1904-ben Hevesy-Bischitz-re, majd Hevesy-re változott.^[1]

A Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta. 1908-ban szerezte meg a doktorátust fizikából Freiburgban. Érdeklődése a kémia felé fordult. Zürichbe ment, ahol Richard Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén. 1911-ben az angliai Manchesterbe utazott, ahol Rutherford laboratóriumában dolgozott tovább. Rutherford megbízásából kezdte kutatni azt a témát, amivel később a kémiai Nobel-díjat elnyerte. 1912 első felében itt ismerkedett meg és kötött barátságot Niels Bohrral.

1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól egy mázsa radioólmot kapott ajándékba, amelyből a rádium D komponensével akart kutatásokat folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt meghiúsította. Felszólította Hevesyt, miszerint: „Ha megérdemli a sót az ételébe, elválasztja a rádium D-t a kellemetlenkedő ólomtól”. Hevesy próbálkozásai csődöt mondtak, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a két anyag különválasztása lehetetlen. Ezért megfogalmazta azt a tételt, miszerint, ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom indikátorának. Ez lett a nyomjelző radioaktív izotópok módszerének alapja.

Az első világháborúban Hevesy a Monarchia hadseregében – Nagytétényben – katonáskodott. A háború után kutatásokat végzett a Budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén, majd később aktívan tanított. Kármán Tódor felkérésére elvállalta a Tudományegyetem fizika-kémiai tanszékének vezetését. 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot; ekkor Niels Bohr meghívására a koppenhágai laboratóriumba utazott.

Mengyelejevnek már a 19. században sikerült a kémiai elemeket logikus rendszerbe foglalnia. A táblázat időközben fokozatosan megtelt, ám a 72-es sorszámmal jelölt helyre kitartó kutatással sem sikerült megtalálni a hiányzó elemet. Hevesy a Bohr-féle atommodellből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a 72-es rendszámú elem a titáncsoportból kell, hogy kikerüljön. Hevesy a cirkóniumtartalmú ásványokban kezdte meg a kutakodást. A koppenhágai ásványtani múzeumból, Norvégiából és Grönlandból származó anyagokat kapott a kutatásaihoz. Hevesy az oldható részeket eltávolította, majd röntgenspektroszkópiai felvételeket készített a mintáról. Már az első felvételeken előbújtak azok a színképvonalak, amelyek csak az új elemből származhattak; ennek felfedezési helyéről, Koppenhága régi latin nevéről a hafnium nevet adta 1923-ban. Niels Bohr a felfedezés hírét azon a napon tudta meg, amelyen Stockholmban átvette a Nobel-díjat.

Hevesynek rengeteg állást kínáltak fel, amelyek közül a Freiburgi Egyetem fizika-kémia tanszékvezető posztját fogadta el. Tudományos kutatásait a Rockefeller Alapítvány könnyítette meg anyagilag. Termékeny évek köszöntöttek be életében. Kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, felfedezte, hogy a szamárium radioaktív alfa-sugarakat bocsát ki. Itt kezdte a radioaktív izotópokat a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatára alkalmazni. A módszer lényege, hogy apró mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, és a szervezetben az izotóp sugárzása jelzi a megtett útvonalat. A mai orvostudomány rengeteget köszönhet e módszernek.

A világ számos egyeteme választotta díszdoktorává, a Royal Society tagja lett, és megkapta a Copley-érmet, amire különösen büszke volt. Ez utóbbiról úgy nyilatkozott: „A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek, és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet.”

1943-ban áttelepült családjával Stockholmba. 1943-ban a „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban” indoklással Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat. 1959-ben az Atoms for Peace Awards (Az Atom Békés Felhasználásáért díj) kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés felhasználásért. A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjai közé. Összesen 397 publikációja jelent meg a világ legjelentősebb szaklapjaiban. 1966-ban a pápa külön audiencián fogadta. Nyolcvanéves korában halt meg Freiburgban.

A család kívánságára 2001. április 19-én szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.

Érdekességek

Dánia náci megszállásakor Max von Laue és James Franck Nobel-díjait feloldotta királyvízben, és elhelyezte egy reagenspolcon a Niels Bohr intézeti laboratóriumában. A háború után megtalálta az oldatot, és kicsapta belőle az aranyat. A Nobel Társaság ezután ugyanabból az aranyból újraöntötte a díjat.^[2] (A történet egy másik változata szerint Niels Bohr volt az, aki a németek betörése előtt savba dobta saját aranyérmét, és elmenekült Dániából.^[3]^[4])
Távoli rokona volt Farkasházy Tivadarnak.^[5]

Emlékezete

Hevesy György nevét viselik az alábbiak:

a 10444 de Hevesy kisbolygó
holdi kráter az égitest északi pólusvidékén
általános iskola Turán
előadóterem a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Intézetében (Tűzoltó utca 37-47.)
a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság (a nukleáris medicinával foglalkozó orvosok tudományos társasága), melynek kétévenként rendezett tudományos kongresszusán Hevesy-emlékérmet adományoznak a szakma legkiválóbb hazai és külföldi képviselőinek
Hevesy György-díj a Nukleáris Biztonságért - A Magyar Tudományos Akadémia, az MVM Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a „Somos Alapítvány - a védelmi és biztonsági oktatásért és kutatásért" közhasznú szervezet által alapított díj a nukleáris biztonság területén folyó kutatások kiemelkedő eredményeinek méltó elismerésére^[6]
az ELTE TTK Kémiai Doktori Iskola (2018-tól).
utca Kaposvár Cseri-irtás városrészében
utca Budapesten a BME I. épülete mellett
utca Polgárdi északi részén
emléktábla Budapest V. kerület Akadémia utca 3.