Tanulmányait az oxfordi egyetemen végezte, majd utána tanárként, aztán iskolamesterként dolgozott. Később Londonba költözött, ahol szabadúszó íróként és újságíróként próbált, nem sok sikerrel, megélni. 1906-tól bátyjával, Francisszel közösen nyelvtani, stilisztikai kiadványokat és szótárakat kezdtek kiadni. Bátyja 1918-as halála után egyedül fejezte be közösen elkezdett munkáikat, és a továbbiakban is szótárszerkesztő maradt.
Élete
Fiatalkora és tanulmányai
Fowler 1858-ban a kenti Tonbridge-ben született. Szülei Robert Fowler tiszteletes és felesége, Caroline (szül. Watson), akik eredetileg Devon grófságból származtak. Fowler apja a cambridge-i egyetem hallgatója volt, aki papi pályára lépett és tanított. Henry születésekor a Tonbridge Schoolban tanított matematikát, de a család hamarosan a közeli Tunbridge Wellsbe költözött. Henry hét gyermek közül a legidősebb volt, és apja 1879-es halála után át kellett vennie a családfő szerepét, és gondoskodnia fiatalabb testvéreiről (Charles, Alexander, Edward Seymour, Edith, Arthur, Francis és Herbert Samuel).[1]
A Rugby School, ahol Fowler 1871 és 1877 között tanult
Fowler 1871-ben kezdte tanulmányait a Rugby School bentlakásos iskolában, előtte kis ideig Németországban tanult. Tanulmányai során a latinra és a klasszikus görögre koncentrált. Egy alkalommal díjat is nyert Percy Bysshe Shelley drámai költeményének, a A megszabadított Prométheusznak görögre fordításáért. Emellett a színjátszó és a vitakörben is aktívan részt vett, tanulmányai utolsó évében pedig a kollégiumának vezetője lett. Tanára, Robert Whitelaw, jelentős mértékben inspirálta pályaválasztása során, és egészen élete végéig levelezett vele.[2]
1877-ben Fowlert felvették az oxfordi Balliol College-ba, de ott nem ért el olyan sikereket, mint a Rugby Shoolban. Diplomáját kitüntetés nélkül szerezte meg a Literae Humaniores (klasszikus irodalom) szakon. Bár egyetemi évei alatt nem vett részt a sportéletben, de itt kezdte el szokását, hogy minden reggel futott, majd a legközelebbi nyílt vízen úszott. 1881-ben hagyta el Oxfordot, de diplomáját csak 1886-ban kapta meg, miután letette utolsó vizsgáit.[3]
Tanári pályája
A Sedbergh School, ahol Fowler két évtizedet töltött
A Balliol College vezetőjének ítéletében bízva, aki szerint Fowlernek „természetes adottsága van az iskolamesterséghez”,[4][5] Fowler ideiglenes tanári állást fogadott el az edinburgh-i Fettes College-ban.[6] Két év után azonban délre, Yorkshire-be (ma Cumbria) költözött, és 1882-től a Sedbergh School tanára volt. Itt latint, ógörögöt és angol nyelvet tanított, előbb az elsőéveseknek, de hamarosan a végzősöknek. Tanítványai tisztelték, de nem inspirálta őket. Mivel állandóan dohányzott, hamarosan ráragasztották a "Joey Stinker" ("Bűzös Jani") gúnynevet.[7]
A Sedbergh Schoolban Fowler testvérei közül többen is megfordultak. Charles Fowler egy ideig tanított az iskolában, az egyik beteg tanárt helyettesítette. Arthur Fowlert a Rugby Schoolból a Sedbergh-be helyezték át tanulmányai utolsó másfél évére, később itt tanított. Samuel, a legfiatalabb testvér szintén itt tanult, feltehetően azért, hogy Henry és Arthur a gondját tudják viselni, de csak egy évig maradt (és további sorsa ismeretlen).[8]
Fowler számos életfogytig tartó barátságot kötött Sedberghben, barátai gyakran elkísérték az Alpokba tett kirándulásain. Barátai között volt Ralph St John Ainslie zenetanár és karikaturista,[9] E. P. Lemarchand, akinek nővére később feleségül ment Arthur Fowlerhez, Bernard Tower, aki később a Lancing College vezetője lett, és George Coulton, aki Fowler első életrajzát írta.[10]
Bár egy anglikán lelkész fia volt, Fowler ateista volt, bár nézeteit nem nagyon hangoztatta a nyilvánosság előtt. Három alkalommal is lehetett volna Sedbergh egyik vezető tanára, a harmadik alkalommal hosszan elbeszélgetett az iskola vezetőjével, Henry Harttal a poszttal járó vallási követelményekről (neki kellett volna felkészíteni a tanítványait a bérmálásra. Ez azonban Fowler elvei ellen volt, és amikor világossá vált, hogy nem tudnak kompromisszumot elérni, Fowler lemondott tanári állásáról.[11]
London
1899 nyarán Fowler a londoni Chelsea-ben álló házba költözött, és szabadúszó író-újságíróként, illetve az apjától maradt örökségből próbált szűkösen megélni. Első cikkét ’Könyvek, amikről azt hisszük, hogy olvastuk’ ("Books We Think We Have Read") címen publikálták 1900-ban, amelyben azt a korabeli szokást tárgyalja ki, hogy egyesek úgy tettek, mintha ismernének bizonyos könyveket – pl. Shakespeare műveit. Fowler azt vallotta, hogy ezeket a műveket „nem perzselő szeszként kell behajítani, hanem ínyenc módjára kell, mint valami jó óbort, ízlelgetni”.[12] Egy évvel később, a rövid életű The Anglo-Saxon Review jelentette meg az "Outdoor London" c. írását, amelyben Fowler bemutatja új otthonának látványosságait és lakóit, az itt található növényzetet, a cockney tájszólást beszélőket és a londoni éjszakákat.[13]
Együttműködés öccsével
1903-ban Fowler Guernsey szigetére költözött, ahol bátyjával, Francis George Fowlerrel kezdett közösen dolgozni. Első közös munkájuk a görögül író asszír szónok és szatirikus író, Szamoszatai Lukianosz munkáinak fordítása volt.[14] A Times szerint „kiemelkedő minőségű” fordítás olyan jól sikerült, hogy az Oxford University Press 1906-ban négy kötetben megjelentette. Következő könyvük a The King's English (1906) című nyelvhelyességi és nyelvtani kézikönyv volt, amelyben a kortárs szerzőket arra ösztönözték, hogy stílusuk maradjon egyszerű és közvetlen, és a szavakat valódi értelmük szerint használják. Ez a könyv – ismét a The Times szerint – „megrengette a[z angol irodalmi] világot”.[14]
Fowler ezt követően újságcikkeiből összeállított köteteit adta ki álnéven (többek között: More Popular Fallacies (1904), Si mihi —! (1907)). 1908-ban, ötvenedik születésnapján feleségül vette Jessie Marian Willst (1862–1930). A házasság gyermektelen, de kivételesen boldog volt.[15][16]
Hamarosan az Oxford University Press felkérte a Fowler testvéreket, hogy készítsék el az Oxford English Dictionary (O.E.D.) egykötetes, rövidített változatát, amelyet Concise Oxford English Dictionary címmel 1911-ben adtak ki,[14] és azóta is folyamatosan jelennek meg az aktuális kiadásai.[15]
A testvérek következő megbízása egy még kisebb zsebszótár elkészítésére szólt. Ezzel párhuzamosan, saját kezdeményezésükre, dolgoztak a modern angol nyelv használatát feldolgozó köteten, amelynek címe A Dictionary of Modern English Usage. Mindkét köteten 1911-ben kezdtek dolgozni, Henry Fowler elsősorban az utóbbira koncentrált, míg öccse, Francis, a zsebszótáron dolgozott.[14][17]
1914-ben, az első világháború kitörésekor még egyik kötet sem készült el, de a Fowler testvérek önkéntesnek jelentkeztek a brit hadseregbe. Annak érdekében, hogy felvegyék, az akkor 56 éves Henry hazudott a korát illetően.[16]
1916-ban őt és Francist egészségügyi okokra hivatkozva leszerelték a hadseregből, és mindketten visszatértek a szótárkészítéshez. 1918-ban Francis 47 éves korában tuberkulózis következtében meghalt – a betegséggel akkor fertőződött meg, amikor a nyugati fronton harcoló brit haderő kötelékében szolgált. Öccse halála után Henry és felesége a Somersetben található Hinton St. George-ba költözött,[16] ahol folytatta öccse és saját munkáját is; a Modern English Usage című nyelvhasználati munkáját bátyja emlékének dedikálta.[18]
Élete alkonyán
Fowler egyik legfontosabb művének, az A Dictionary of Modern English Usage-nak ('Modern angol nyelvhasználati szótár') 1926-ban jelent meg az első kiadása. Már megjelenésekor hatalmas sikert aratott, és az egyik legfontosabb stilisztikai műnek számít az angol nyelvet beszélő országokban[19] A The Times egykorú értékelése szerint „lenyűgöző és lebilincselő könyv”.[20]Winston Churchill minden kollégáját utasította, hogy olvassák el.[19] A könyv olyan sikeres volt, hogy még abban az évben háromszor újranyomták – az 1965-ös második kiadásig összesen 12-szer kellett újranyomtatni.[21]
1922-ben, a Shorter Oxford English Dictionary eredeti szerkesztőjének halála után, Fowler segített összeállítani a szótár első kiadását.[22]
1929-ben Fowler, saját neve alatt, ismét kiadta a korábban Si mihi—! címmel megjelent cikkgyűjteményt, If Wishes were Horses ('Ha a vágyak lovak volnának') címmel, illetve egy újabb cikkgyűjtemény Some Comparative Values címen.[14]
1933-ban, 75 éves korában Hinton St George-ban lévő házában halt meg.
Hagyatéka
A The King's English és a Modern English Usage napjainkban is nyomtatásban van. Az utóbbit 1965-ben Sir Ernest Gowers kiegészítette a második kiadáshoz, és Robert Burchfield dolgozta át a harmadik kiadáshoz (1996-ban jelent meg). Egy kisebb változata (Pocket edition, ISBN 0-19-860947-7), amelyet Robert Allen szerkesztett az 1996-os harmadik kiadás alapján, jelenleg online elérhető az Oxford Reference On-line Premium collection előfizetőinek.
Fowler életrajzát 2001-ben adták ki The Warden of English címen. A szerző Jenny McMorris (1946-2002), aki az Oxford University Press levéltárosa volt. A The Times szerint az könyv "elismert és aprólékosan kidolgozott életrajza a nyelvész és szótárkészítő Henry Watson Fowlernek"[23]
A The Word Man című hangjátékot, amelyet Chris Harrald írt Fowler életéről és karrierjéről, a BBC Radio 4 2008. január 17-i adásában adták le.[24]
Megjelent művei
Könyvek
More Popular Fallacies. London: Elliot Stock, 1904.
F. G. Fowler-el közösen: The Works of Lucian. Oxford: Clarendon Press, 1905.
F. G. Fowler-el közösen: The King's English. Oxford: Clarendon Press, 1906.
Sentence Analysis. Oxford: Clarendon Press, 1906.
Si Mihi! London: Brown, Langham, 1907.
második kiadása If Wishes Were Horses címmel. London: George Allen & Unwin, 1929.
Between Boy and Man. London: Watts, 1908.
F. G. Fowler-el közösen: The King's English, abridged edition. Oxford: Clarendon Press, 1908.
F. G. Fowler-el közösen: Concise Oxford Dictionary. Oxford: Clarendon Press, 1911 [2nd edition, 1929].
F. G. Fowler-el közösen: Pocket Oxford Dictionary. Oxford: Clarendon Press, 1924.
A Dictionary of Modern English Usage. Oxford: Clarendon Press, 1926.
Some Comparative Values. Oxford: Blackwell, 1929.
Rhymes of Darby to Joan. London: J. M. Dent & Sons, 1931.
W. Little és J. Coulson-el közösen: Shorter Oxford English Dictionary. Oxford: Clarendon Press, 1933.
Cikkek
"Books We Think We Have Read". The Spectator, 1900. január 20.
"Outdoor London". The Anglo-Saxon Review, 1901. június
"Irony and Some Synonyms". The Gentleman's Magazine, 1901. október, 378. o
"Quotation". Longman's Magazine, 1901. január, 241. o.
"On Hyphens, 'Shall' & 'Will', 'Should' 'Would' in the Newspapers of Today". Society for Pure English Tract 6. Oxford: Clarendon Press, 1921.
"Note on 'as to'". Society for Pure English Tract 8. Oxford: Clarendon Press, 1922.
"Grammatical Inversions". Society for Pure English Tract 10. Oxford: Clarendon Press, 1923.
"Preposition at End". Society for Pure English Tract 14. Oxford: Clarendon Press, 1923.
"Split Infinitive, &c." Society for Pure English Tract 15. Oxford: Clarendon Press, 1923.
"Subjunctives". Society for Pure English Tract 18. Oxford: Clarendon Press, 1924.
"Notes on fasci, fascisti, broadcast(ed)". Society for Pure English Tract 19. Oxford: Clarendon Press, 1925.
"Italic, Fused Participles, &c." Society for Pure English Tract 22. Oxford: Clarendon Press, 1925.
"Ing". Society for Pure English Tract 26. Oxford: Clarendon Press, 1927.
"Comprise". Society for Pure English Tract 36. Oxford: Clarendon Press, 1925.[25]
↑"no tossing off of ardent spirits, but the connoisseur's deliberate rolling in the mouth of some old vintage" Quoted in McMorris, The Warden of English, 32.
↑ abcdeThe Times - Fowler gyászjelentése, 1933. december 28., p. 12
↑ abBurchfield, R. W., "Fowler, Henry Watson (1858–1933)", Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, September 2004; online edition, October 2008, accessed 29 Nov 2008
↑"an acclaimed and meticulously researched biography of the grammarian and lexicographer Henry Watson Fowler." The Times, 17 January 2003, p. 39
↑Hunter, David (producer/director). Afternoon PlayArchiválva2019. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, BBC Radio 4, 17 January 2008, accessed 24 January 2008
