A halál esetére szóló ajándékozás a végintézkedések egyik fajtája. Ingyenes tulajdonátruházó kétoldalú jogügylet, amelyben az ajándékozás azzal a feltétellel történik, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli. Az ilyen szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés alakiságai az irányadók. A megajándékozott nem osztozik a hagyatéki terhekben.
A római jogban
A hatályos magyar Polgári Törvénykönyvben
- halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében dologi hagyománynak minősülne[1]
- az ajándékozás azzal a feltétellel történik, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli.[2]
- a tulajdonjog átszállására csak az örökhagyó halálakor kerül sor.
Dologi hagyomány esetén az örökhagyó a hagyatékban meglévő egy vagy több vagyontárgyat közvetlenül juttatja a végintézkedésben meghatározott személynek, a hagyományosnak (itt: megajándékozottnak).
Ellentétben a kötelmi hagyománnyal, amelyben az örökhagyó arra kötelezi örökösét, hogy a végrendeletben megjelölt személynek (hagyományosnak) meghatározott vagyoni szolgáltatást teljesítsen.
Alakiságok
A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a halál esetére szóló ajándékozásnak nagyon szigorú alaki és tartalmi szabályoknak kell megfelelnie, hasonlóképpen a végrendelethez, ezektől eltérni nem lehet. Eltérés esetén akár érvénytelennek is nyilváníthatják az ajándékozási jogügyletet, ami a későbbiekben számos probléma okozója lehet.[3]
Jegyzetek
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:53. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 7:53. § (2) bek.
- ↑ dr.keller.hu
Források
- Bíró Endre:Jogi szótár. Dialógus-Campus Kiadó, 2006. 175. old.
- 2013. évi V. törvény (Polgári Törvénykönyv) 7:53. §
- drkeller.hu
Jogportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
