A Hallie Ford Művészeti Múzeum (Hallie Ford Museum of Art, HFMA) a Willamette Egyetem létesítménye az Amerikai Egyesült ÁllamokOregon államának Salem városában. Az állam harmadik legnagyobb művészeti múzeuma.[1] A 2500 négyzetméter alapterületű létesítmény 1998-ban nyílt meg a campus nyugati határán, a Kapitóliummal szemközt. 2–6 kiállítóhelyet az utazó kiállításoknak tartanak fenn.[2]
Története
Az egyetem már a múzeum létrejötte előtt is gyűjtötte az adományozott műtárgyakat;[3] 1896-ban ezeket a Waller épület harmadik emeletén tárolták,[4] 1940-ben pedig a tornaterem második szintjére költöztették.A gyűjtemény ekkor többek között madarakból, ásványokból, dokumentumokból, fatárgyakból, kagylókból és indián eszközökből állt.[5]
1990-ben a Sponenburgh család az egyetemnek adományozta őskori, európai, közel-keleti és ázsiai tárgyakat tartalmazó 250 elemes gyűjteményét. 1992-ben Dan Schneider öregdiák javasolta Roger Hullnak egy önálló múzeum létrehozását, amit Hull 1994-ben prezentált az intézmény vezetőinek.[3] A következő két évben a tervezés és forráskeresés zajlott; az egyik nagyobb adomány a Ford Családi Alapítványtól érkezett.[6] Az 1998-ban háromezer műtárggyal megnyílt létesítmény ekkor az állam második legnagyobb művészeti múzeuma volt.[7]
2002-ben helyi lakosok a létesítményt a térség legjobb múzeumának választották.[8] 2003-ban az Oregoni Művészetoktatási Szövetségtől díjat nyert,[9] és a térség harmadik legjobb művészeti múzeumának választották.[10] Az első évben 16 ezren, 2003-ban harmincezren látogatták.[11]
2007 júliusában az alagsorban és a nyomatvizsgáló helyiségben tárolókat alakítottak ki.[12] A decemberre elkészült 850 ezer dolláros beruházást[13] Maribeth Collins finanszírozta.[14] Ugyanezen évben a Nemzeti Művészeti Alap az Oregoni Művészeti Bizottságon keresztül ötvenezer dollár támogatást nyújtott,[15] melyből az őslakosok életét bemutató The Art of Ceremony kiállítást finanszírozták.[16] A 2013-as Breath of Heaven, Breath of Earth tárlatot a múzeum legambiciózusabb kiállításának tartották.[17]
A múzeum a 2021-ben alapított Monuments Men and Women Museum Network tagja.[18]
Épülete
A nemzetközi stílusú, James L. Payne által tervezett épület 1965-ben épült a Pacific Northwest Bell számára;[19] az egyemeletes és pincés létesítmény 2500 négyzetméter alapterületű.[3] A később a US West Communications tulajdonában álló épületet az egyetem 1996-ban megvásárolta, majd 1997–1998-ban Jon Weiner, a Soderstrom Architects építészének tervei alapján átépítették.[19]
Az 1998. október 3-án megnyílt múzeumban kétszintes átriumot, íves belteret, márványpaneleket és kertet,[3] valamint teraszt alakítottak ki.[20] Hat galériájából négyet állandó kiállításokra, kettőt utazó tárlatokra használnak.[9] 2008-ban a szűk emeleti folyosókon a külső homlokzatot színesen megvilágító reflektorpaneleket helyeztek el.[21]
Gyűjteménye
A gyűjteményben szobrok, festmények, kosarak és nyomatok is ki vannak állítva,[22] amelyek főképp Amerikából és Európából származnak;[9][23] emellett kortárs műtárgyakat és helyi alkotók műveit is bemutatják.[6]
A Grand Ronde-i őslakosokat bemutató kiállítótérben a Byrd és Polleski gyűjteményekből 1940-ben beszerzett fonott kosarak vannak kiállítva. A Carl Hall Galériában korábbi oktatók munkái találhatóak meg.[23] A többi tárlat ázsiai és európai műalkotásokat és fotókat, valamint utazó kiállításokat mutat be.[19]
Frederick Ferdinand Schafer német tájképfestő[24]Morning in the Adirondacks[25] és Olympic Mountains, Washington[26] művei 1996-ban kerültek a múzeum tulajdonába. Antonie Waterloo holland művész karcai mellett egyiptomi, koreai, afrikai és indiai műveket is kiállítanak.[27] A Paulus gyűjteményben a salemi térségből származó, kora huszadik századi üvegnegatívokat mutatnak be.[28]
A múzeum az Amerikai Állami és Helyi Történelmi Szövetség, valamint az Amerikai Múzeumszövetség tagja.[28] 2005-ben 4,5 millió dolláros adományalappal rendelkezett.[29]
2002-ben egyiptomi utazó tárlatot mutattak be.[35] A múzeum volt a Toi Maori: The Eternal Thread kiállítás egyik USA-beli állomása.[36][37][38] 2007-ben ókori üvegalkotásokat,[39] később pedig görög és római kori műtárgyakat állítottak ki. 2011-ben Ross Palmer Beecher AMERICANA című művét a Melvin Henderson-Rubio Galériában mutatták be.[40]
Névadója
A múzeum névadója Hallie Ford, a Ford Családi Alapítvány társalapítója. Miután Oklahomában lediplomázott, 1975-ben az egyetem igazgatótanácsának tagja lett. Férjével, Kenneth W. Forddal Roseburgban éltek.[41] 2007. június 4-én, 102 éves korában hunyt el.[42]
Jegyzetek
↑Ron Cowan: Resolve to help arts with attendance and attention. (angolul) Statesman Journal, (2006. január 1.)
↑Galleries museums & artists; North Carolina-Washington; Directory. (angolul) Art in America, (2006. augusztus 1.)
↑Willamette University. In Oregon Office of Superintendent of Public Instruction: Twelfth Biennial Report of the Superintendent of Public Instruction of the State of Oregon. (angolul) Salem (Oregon): Oregon State Printer. 114. o. Hozzáférés: 2023. december 10.
↑ abcVirginia Green: Hallie Ford Museum of Art (angol nyelven). Salem Online History. [2007. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 10.)
↑Ron Cowan: Prize offered to jazz up Hallie Ford. (angolul) Statesman Journal, (2000. június 11.)
↑Ron Cowan: Building gets a pop of color. (angolul) Statesman Journal, (2008. szeptember 13.)
↑ abRon Cowan: As the Hallie Ford Museum of Art hits its three-year anniversary, it continues Fulfilling a Mission. (angolul) Statesman Journal, (2001. október 14.)
↑ abHallie Ford Museum of Art (angol nyelven). Salem Historical Quarterly. [2009. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 10.)
↑Justin Much: Philanthropist gave to variety of causes. (angolul) Statesman Journal, (2007. június 13.)
↑Justin Much: Arts philanthropist Hallie Ford dies. (angolul) Statesman Journal, (2007. június 7.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hallie Ford Museum of Art című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
