Kutatási területe: uráli nyelvrendszerek, a finnugor-uráli nyelvészet általános kérdései, a nyelvhasonlítás (összehasonlító, tipológiai, areális) módszertani kérdései és konkrét nyelveken való vizsgálata; a szamojéd nyelvleírás és nyelvtörténet; a nyelvészet alkalmazása az uráli nyelvek és népek előtörténetének vizsgálatában.
Életpályája
Középiskolai tanulmányait a Lónyay utcai Református Gimnáziumban végezte, majd 1941 és 1945 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakos hallgatója volt. 1945-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet és védte meg bölcsészdoktori értekezését „A vogul nyelv szóvégi magánhangzói” tárgykörben.
1945-től 1951-ig az Országos Széchényi Könyvtár kutatójaként a keszthelyiFestetics-kastély könyvtárában dolgozott, ezt követően visszaköltözött Budapestre, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a Finnugor Osztály munkatársa lett. 1952-ben kandidátusi, 1967-ben a nyelvtudományok doktora fokozatot érte el. Tevékeny része volt A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára munkálatainak elindításában.
1959-ben megalapította a szegedi József Attila Tudományegyetemen a Finnugor tanszéket, annak tanszékvezető egyetemi tanára volt 1974-ig. Ez a Finnugor Tanszék elsősorban a szamojéd nyelvészet és az uráli őstörténetkutatás műhelyeként vált ismertté Hajdú Péter vezetése alatt.[3] 1959. szeptember 16-án egyetemi tanári kinevezést kapott, a szegedi egyetemen a tanszékvezetés mellett 1961-től 1964-ig rektorhelyettesként tevékenykedett, 1972–1974-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja tisztre választották meg.
1961-ben három hónapot töltött Finnországban tanulmányúton, majd vendégprofesszorként működött a bécsi (1969–71), az ungvári (1972), a müncheni (1978–79), később az uppsalai (1985) egyetemen. Legaktívabb éveiben, az 1960-as évek elejétől az 1990-es évek elejéig számos tudományos tisztséget töltött be, s kapcsolódott számos szakmai társasághoz, mely abban a korban, a túlpolitizált tudományos közéletben szinte szükségszerű volt, ha valaki tartani akarta alapvető tudományos kutatási, s az azzal kapcsolatos kiadási és oktatási lehetőségeit.
1974-től 1982-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt. 1970-ben az MTA levelező, 1975-ben rendes tagjai sorába választották. A Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály vezetőségi tagja volt 1981 és 1985 között, majd elnöke 1990-ig (ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett). Az MTA Általános Nyelvészeti Munkabizottságában, az Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságban, az Uráli-finnugor Bizottságban dolgozott. 1970 és 1975 között az Uralisztikai Bizottságot vezette. Rövid ideig a Környezettudományi Elnökségi Bizottság és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja volt. 1992 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagjaként bírált el kandidátusi és akadémiai doktori értekezéseket. 1982–1991-ig az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszékén egyetemi tanár, ebből 1986–1991 közt tanszékvezető egyetemi tanár. 1991–1995-ig az ELTE Finnugor Nyelvészeti MTA Kutatóhely vezetője, majd 1996-tól haláláig nyugdíjas kutatóprofesszor.
Munkássága
Elsősorban a szamojéd nyelvekkel, majd főként az uráli őstörténetkutatással foglalkozott. Domokos Péterrel társszerzője volt Uráli nyelvrokonaink (Budapest, 1978 és 1980) című monográfiának, mely 1982-ben olaszul, 1987-ben pedig németül is megjelent. 1968-as Chrestomathia Samoiedica című munkája máig a szamojéd nyelvészet alapműve. A szamojéd népek és nyelvek című, eredetileg 1949-ben készült könyvét The Samoyed Peoples and Languages címmel 1963-ban és 1968-ban angolul is kiadták. Teljes életműve körülbelül négyszáz önálló szaktanulmányt és tíz – szerzőként vagy szerkesztőként jegyzett – tanulmánykötetet jelent.
Széchenyi-díj (1994) – nemzetközileg kiemelkedő finnugorisztikai munkásságáért, oktatói, tudományszervezői, tudományos népszerűsítő tevékenységéért, elismerésre méltó életművéért
„Hajdú Péter nyelvészeti szakkönyvtárát még életében, 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar nyelvészeti tanszékeire, pontosabban a Nyelvészeti Szakkönyvtárra hagyta. A hagyaték 2002 végén került a Pécsi Tudományegyetemre.”[4]
Emlékezete
Halálát követően tiszteletére az MTA Nyelvtudományi Intézetében megalapították a Hajdú Péter vendégkutatói ösztöndíjat 2002-ben.[5]
↑Mikola Tibor: Nyelvészet. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921–1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 184-198. p.
_Hungarian_linguist.jpg)
