A vádlottak beismerték a vádakat, és részletes információkat adtak a hírhedt 731-es alakulat háborús tevékenységéről. Valamennyi vádlottat elítélték, a büntetés 2-25 év kényszermunka volt. A per anyagait a szovjetek könyv alakban is kiadták, és angol,[1] francia,[2] kínai[3] és japán[4] nyelven is terjesztették.
Kurusima Júdzsi, a 731-es alakulat 162-es egységének műtőse • 3 év
Szabadulás
1956-ban valamennyi elítélt Japánba távozhatott. A kor szovjet gyakorlatához képest enyhe büntetések felvetik a gyanút, hogy a japán biofegyver technológiai információk kiadásáért cserébe kerültek viszonylag gyorsan szabadlábra. Évtizedekkel később, mikor a Szovjetunió maga is beindította a nagyszabású, illegális biofegyver programját, állítólag felhasználta a habarovszki per során szerzett technológiai információkat.[5] A mandzsúriai japán biológiai agresszió elkövetőinek többsége a háború végén Japánba menekült, ahol amerikai megszállás alá került és teljes amnesztiát élvezett.[6]
Irodalom
↑Materials on the Trial of Former Servicemen of the Japanese Army Charged with Manufacturing and Employing Bacteriological Weapons (Moszkva, 1950)
↑Documents relatifs au procès des anciens Militaires de l'Armée Japonaise accusés d'avoir préparé et employé l'Arme Bactériologique (Moszkva, 1950)
↑Ken Alibek and S. Handelman. Biohazard: The Chilling True Story of the Largest Covert Biological Weapons Program in the World - Told from Inside by the Man Who Ran it. 1999. Delta (2000) ISBN 0-385-33496-6.