Elterjedési területe igen korlátozott, a kameruni Sanaga folyó északi részének utolsó 200 km-étől az egyenlítői-guineai Benito folyó utolsó déli 150 km-éig terjed. Ez a terület nagyjából párhuzamosan halad a partvonallal, és magában foglalja a Benito, Wolo és Mbini folyók medencéit. Sűrű egyenlítői esőerdő veszi körül, 150–180 km szélességben.[19][23][24]
Élőhelye
A faj tipikus élőhelye csapadékos, magas hőmérsékletű és páratartalmú. A zuhatagokkal tarkított magas oxigéntartalmú, gyors sodrású folyóvizeket kedveli, melyek homokos fenékkel rendelkeznek. A víz hőmérséklete nem lehet 22 °C alatti.[25]
A szaporodásához is elengedhetetlen, de a kifejlett állatok is ritkán hagyják el a vizet. Ha a szárazföldön megzavarják őket, azonnal a vízbe ugranak. A parton az árnyékos helyeket keresi.[26]
Csak ott tud élni, ahol a Dicraeia warmingii nevű vízinövény is megtalálható, mert ebihalai számára életük első heteiben ez jelenti a legfőbb táplálékot.[15][27]
Megjelenés
Súlya meghaladhatja a 3 kilogrammot, láb nélküli testhossza a 33 centimétert.[28][29][30]
A békáknál szokatlan módon a nőstényeknél nagyobbak a hímek.[26][31]
Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, rendkívül erőteljesek, kinyújtva akár a 80 centiméteres hosszúságot is elérhetik, közöttük úszóhártya feszül. A második lábujja a leghosszabb. Combja emberi csukló vastagságú.[32]
Színe a hátoldalán és végtagjai felső részén kékesszürke, vagy sötétzöldes barnás, hasi részén és végtagjai alsó részén sárgás-, vagy narancssárgás barna.
Háromszögletű feje széles, lapított, háta és végtagjai felső része érdes, szemölcsös. A szem mögötti résztől, a fül fölött fekete sáv húzódik a mellső lábakig.[19] Hanghólyaggal nem rendelkeznek.[33][34]
A nagyobb példányok szeme 2,5 cm átmérőjű is lehet.[24][35]
Az ebihalak és a frissen átalakult példányok a kifejlett békához képest kicsik, nagyjából azonos méretűek a normál méretű békák fiatal egyedeivel, de a faj jellegzetességei már ekkor is láthatóak, igaz színűk még világosabb és zöldebb.[15][36]
Életmód
Nappal bőrük védelme érdekében inkább az árnyékos helyeket keresik, csak kis időt töltenek sütkérezéssel a nedves sziklákon ülve. A zuhatagokból kiálló, vízpermetes sziklákat részesítik előnyben, mely szürkés, rücskös bőrüket nedvesen tartja és ahol jól beleolvadnak a környezetükbe. Időről időre pozíciót váltanak, feltehetőleg a hő- és vízegyensúlyuk fenntartása érdekében. Általában körülbelül 35 percig maradnak a napon, majd körülbelül 15 percre visszatérnek a vízbe.
Látásuk kiváló, rendkívül éberek, körülbelül 40 méteres körzetben pásztázzák folyamatosan a környezetüket és a legkisebb mozgásra, vagy környezeti változásra azonnal a vízbe ugranak, ezért rendkívül nehéz a megközelítésük. A vízbe ugrás után általában 15 percig maradnak a víz alatt, majd a szemüket és orrcsúcsukat kidugva még egy ideig figyelik a környezetüket, míg újra ki mernek jönni a vízből.
Elsősorban éjszaka aktívak. Zsákmányukat hosszú, ragadós nyelvükkel kapják el. A 2–3 kg közötti állatok, hosszú, erős hátsó lábaikkal akár 1,2–3 méter közötti távolságot is képesek ugrani. A felnőttek viszonylag kis helyen mozognak, vadászterületük 20–40 négyzetméteres.[8][25][37]
Tápláléka
Az ebihal növényevő, tápláléka kizárólag a Dicraeia warmingii növény.[8][27][33]
A felnőtt béka nem válogatós, szinte minden állatot elfogyaszt, ami nála kisebb. Férgeket, rovarokat, ízeltlábúakat, pókokat, rákokat, halakat, skorpiókat, békákat, kisebb kígyókat és teknősöket,[25][35][38][39] de még madarakat és denevéreket is.[40][41][42]
Szaporodása
A rövid párzási időszak júliustól augusztusig tart.[20]
A góliátbéka, a békák többségével ellentétben nem ad ki kuruttyoló párzási hívóhangokat, mert nem rendelkezik hanghólyaggal,[15][38] helyette a levegő beszívásával majd kipréselésével hosszú fütyülő hanggal hívja magához a nőstény békákat.[35][43]
Szaporodásához a víz elengedhetetlenül szükséges, petéiket is vízinövényekre rakja.[38]
A párzási idő alatt a hím békák a vízben harcolnak egymással,[31] majd a folyók alján félköríves tenyészterületet építenek, hogy odacsalogassák a nőstényeket.[39]
A peterakás nagyjából 2 órán át tart. Óránként körülbelül 50 petét rak a nőstény,[8]
amit később nem gondoznak, magukra hagyják őket.[44]
Meglepő módon kezdetben sem a peték, sem az ebihalak nem sokkal nagyobbak, mint más békáké, csak később gyorsul fel a növekedésük.[27]
A peték átlagos átmérője körülbelül 3,47 mm, az egyes tojásokat tartalmazó zselés tömeg átlagosan 4 mm vastag, a pete súlya körülbelül 0,028 gramm.[8]
A békává fejlődés 85-95 napig tart,[22][23] az ivarérettséget 10-12 hónap alatt érik el.[40]
Fogságban 19–20 évig, (feljegyeztek már 21 éves kort megélt példányt is), vadon 15 évig élhet.[15][35]
Veszélyeztetettsége
Legnagyobb ellensége az ember. A helyi lakosság körében nagy csemegének számít, ezért húsáért vadásszák, néha hobbiállatként tartják, békaugrató versenyeket is rendeznek velük.[45]
A turisták körében is keresett ínyencség, ezért a helyi éttermek a békák folyamatos felvásárló piaca, körülbelül 5 dollárt fizetnek egy-egy példányért.[46]
Nyugatra a gyűjtők, kisállat-kereskedők, állatkertek részére történő vadbefogása is jelentős állományritkító. A kisebb példányokért 600, a nagyobbakért 3000 dollárt is fizetnek a gyűjtők,[21] ha élve tudják megkapni, mert szállítás közbeni halálozásuk rendkívül magas. A speciális körülményeket is nagyon nehéz megteremteni számára, ezért általában az élve maradt példányok sem élnek sokáig, még az állatkertek sem tudják hosszú távon megőrizni őket.
A túlvadászás legnagyobb problémája, hogy már azelőtt megölik az állatokat, mielőtt azok ivaréretté válnának, így nem tudnak tovább szaporodni.[22] Fogságban egyelőre nem is tudják szaporítani.[33][40]
Az ember miatt természetes élőhelye évente több ezer hektárral csökken. A folyókon gátakat építenek,[47]
az esőerdők fáit kivágják, ezáltal a talaj az esőzések hatására belemosódik a folyókba, elszennyezve azok vizét,[43] valamint mezőgazdasági területeket hoznak létre az élőhelyükön.
A vegyi anyagokat használó illegális halászat során a góliátbékák is elpusztulnak.[25][47]
Egyre kifinomultabb módszerekkel és egyre újfajtább csapdákkal vadásszák.[8]
Védelmük
A meglévő állomány védelmére sürgős intézkedések meghozatalára volt szükség, mivel egyedszámuk rendkívül lecsökkent.
A kormány jelenleg három természetes élőhelyét Kamerunban, valamint az Egyenlítői-Guineában a Monte Alén Nemzeti Parkban, természetvédelmi területté nyilvánította,[45] külföldre történő exportját pedig 300 darabra korlátozta.[19]
Sajnos a védelmére hozott intézkedéseket a helyi lakosság nem tartja be, a kormány pedig nem tartatja be, ezért egy kisebb helyi tudós- és diákcsoport biztonsági őrséget hozott létre.
A helyi lakosság körében és az iskolákban ismeretterjesztő előadásokat is tartanak a faj jobb megismertetésére és annak elmagyarázására, mennyire fontos az ökoszisztéma számára, valamint egyedisége miatti fennmaradásuk.
A tudósok az élőhelyükön az eloszlásukat és egyedsűrűségüket vizsgálják, megkezdődött a peték begyűjtése is, hogy mesterséges körülmények között próbálják meg szaporítani a békákat.[48]
↑ abHüllők és kétéltűek. Képes ismertető több mint 400 hüllő és kétéltű fajról. Mark O'Shea és Tim Halliday. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kiadó. 2001. 235. o. ISBN 963-9090-50-6
