A Gyárközi Bizottság gyárakat összefogó szervezetként alakult meg.
Története
A Gyárközi Bizottság az 1917. novemberi budapesti tüntetések után vált hatékony politikai erővé. 1918 januárjában a Gyárközi Bizottság már jelentős szerepet töltött be.[1] Az oroszországi Bolsevik Párt gyakorolt erjesztő hatást a magyarországi háborúellenes, defetista mozgalmakra, az 1918. március 20-i Zimmerwaldi nyilatkozat alapján. [2] 1918. január 13-án a Gyárközi Bizottság, az Ipari és Közlekedési Alkalmazottak Szövetsége és a gyári bizalmi szervezetek nyomására a Szociáldemokrata Párt ugyanazon a napon 6 nagygyűlést tart. Ezek közül a szociáldemokrata vezetés ellenére négy nagygyűlésen elfogadták a Központi Munkástanács megalakítására vonatkozó javaslatot. [3]
1918. január 18–án és 19-én [4] a munkát beszüntető és tüntető munkások annexiómentes békét követeltek a Szovjet-Oroszországgal folytatott tárgyalásokon, továbbá a választójog kiszélesítéséért és jobb élelmiszerellátásért is felléptek. Gyakorlatilag általános sztrájk robbant ki a fővárosban és legalább 150 ezer ember állt le a munkával, ráadásul a tiltakozás a vidéki városokra is átterjedt. Budapesten 1918. január 18-án tizennégy helyen tartottak népgyűlést. Leállt a közlekedés, a lapok nem jelentek meg. A Thököly úton Weltner Jakab és Böhm Vilmos mondott beszédet. [5][6]
Tagjai
Kelen József, Fried Jolán.[7]Mosolygó Antal, Helfgott Ármin, Komját Aladár, Vágó Béla[8]
Jegyzetek
