A versenyszerű asztaliteniszezést 1945-ben, a budapesti VII. kerületi MADISZ színeiben kezdte. Számos egyesületben[2] versenyzett, majd 1950-ben a Budapesti Építők sportolójaként került be a magyar válogatottba. Eredményeinek többségét a magyar férficsapat tagjaként, illetve párosban érte el. A magyar csapattal 1952-ben világbajnoki, 1958-ban – a sportág első Európa-bajnokságán – Európa-bajnoki címet szerzett. Legjobb egyéni eredménye az 1958. évi budapesti Európa-bajnokságon elért 2. helyezés. A magyar válogatottban 1960-ig szerepelt, az aktív sportolást 1961-ben fejezte be.
Visszavonulása után két évig az indonéz válogatott vezetőedzője volt. 1962-ben hazatért és a Vörös Meteor Egyetértés, majd a Csepel SC edzője, egyúttal a magyar szövetség országos szakfelügyelője lett.
↑Egyesületei: VII. kerületi MADISZ (1945), Duna SC (1945–1946), Széchenyi Fürdő (1946–1949), Budapesti Építők (1950–1951), Budapesti Honvéd (1951–1953), Budapesti Spartacus (1954–1956), Vörös Meteor Egyetértés (1957–1961)
↑Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
Források
Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723