Kora egyik legerősebb sakkozója. Az 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején a világ egyik legerősebb sakkjátékosaként tartották számon. 1885-ben a Német Sakkszövetség kongresszusával egyidejűleg rendezett versenyen megszerzi a Németország sakkbajnoka címet. Nagy-Britannia háromszoros sakkbajnoka. A Chessmetrics számításai szerint pontértéke alapján 1889 februárban a világranglista 1. helyén állt. Legmagasabb értékszámát 1889 júliusban érte el 2774 ponttal.
Bár véglegesen már 1876-ban Nagy-Britanniába költözött,[7] de csak 1908. május 12-én lett brit állampolgár,[6][8] ezért jogosan tekinthető az első magyarnak, aki a sakkvilágbajnoki címért mérkőzött. Az 1890–1891-ben Wilhelm Steinitz elleni párosmérkőzésen azonban 10,5–8,5 arányban alulmaradt. 1906-ban a nagymesterek szövetsége az elsők között ítélte számára a nagymesteri címet.[9][10]
Élete
Günsberg Ábrahám és Tarpat Katalin (Katharine Gunsberg) második gyerekeként hatgyermekes zsidó családban született.[6][11] Apja a mai Ukrajna területén fekvő Kamenyec-Podolszkban született, 1876-ban halt meg. Anyja, nem sokkal Izidor legkisebb testvére születése után 1869-ben hunyt el.[6]
Gyerekkorában Európa több országában éltek. Először nyolcéves korában, 1862/63-ban élt egy ideig Angliában,[12] majd rövid Magyarországra visszatérés után 1867-től néhány évig Párizsban,[9] és az 1870-es évek elején Ausztriában éltek.[6] Gyakori utazásaik magyarázata, hogy apja kereskedő volt, aki a lengyel Zelinski gróf boraival kereskedett.[6] 1876-tól élt Londonban.
Először 1879-ben nősült meg, felesége Jane Isaacs. Hat gyerekük született, akik közül három egészen fiatalon meghalt. Jane Isaacs 1891-ben 38 éves korában meghalt.[12] Második felesége Miriam Clarke, akivel 1893-ban házasodott össze, és két lányuk született.[12] Ez a házasság azonban csak rövid ideig tartott, mert felesége 1897-ben 39 éves korában ugyanolyan betegségben, mint első felesége, meghalt. 1898-ban házasodott meg harmadszor, felesége Agnes Jane Ramage, akitől egyetlen gyermeke született. Agnes Ramage túlélte férjét, 1949-ben halt meg.[6]
Gunsberg Izidor 75 éves korában, 1930-ban szívelégtelenségben következtében hunyt el Londonban.
Sakkpályafutása
Korai évei
Apja tanította meg sakkozni 11 éves korában. 1867-ben apja elvitte a párizsi nemzetközi sakkversenyre, és gyakran megfordultak a sakkozók törzshelyén, a Café de la Régence-ben. Több játszmát is játszott neves mesterekkel, akik bástya vagy vezér előnyt adtak neki, és ezeket a játszmákat megnyerte. Emiatt csodagyerekként tekintettek rá, és második Morphyként emlegették.[6] 1867 végén ismét Pesten vannak, ahol egy játszmája egy neves pesti mester ellen a Magyarország és a nagyvilág című hetilapban[13] leközlésre is került. A rovatvezető megjegyzése: „…életkorához képest mind elméletileg, mind gyakorlatilag bámulatosan magas fokán áll a kiképzettségnek, reméljük, hogy néhány év múlva kinövi magát világhírű mesternek.”[6][9]
1876-ban költözött Londonba, ahol belépett a közel 1000 tagot számláló Zsidó Munkásklubba, amely erős sakkcsapattal rendelkezett. 1877-ben már az ő vezetésével győzték le a konkurens Bermondsey csapatát, és játékát a korabeli sajtó egy felkelő csillag fényességéhez hasonlítja.[6]
1878-ban lesz a Kempelen Farkas „A Török” nevű sakkautomatája mintájára Charles Gumpel által épített „Mephisto” sakkautomata operátora, amelyért megélhetését biztosító fizetést kapott. Vélhetően 1883-ig működtette az eszközt, 1884-ben már bizonyíthatóan nem ő volt annak operátora.[6] 1885-től már hivatásos sakkozóként tartotta fenn magát és családját, emellett folyóiratokban publikált.
Versenyzői évei
Első komoly, többjátszmás mérkőzését a neves angol mester Joseph Henry Blackburne ellen 1881-ben játssza. A figyelmet 1883-ban vonta magára, amikor negyedik helyezést ért el a Vizayanagaram hindu rádzsa díjáért folyó versenyen, és eredménye alapján meghívták a rangos nürnbergi nemzetközi versenyre.[9] Ez a verseny ugyan nem sikerült jól, de 1885-ben már megnyeri a nagy hamburgi versenyt, amellyel a Németország bajnoka címet is megszerzi. Ezt követő versenyein egy-két kisiklástól eltekintve az élmezőnyben végez, többet meg is nyer. Több párosmérkőzést is játszik vezető mesterekkel szemben, amelyeken 1886 után nem talál legyőzőre, kivétel a Csigorin elleni döntetlen 1890-ben, valamint a Steinitz elleni vereség a világbajnokságért folyó mérkőzésen.
Legértékesebb eredménye a hamburgin kívül az 1889-ben New Yorkban rendezett versenyen elért 3. helyezése, fél ponttal lemaradva a győztes Csigorin mögött. Játékerejét, és elismertségét jelzi, hogy 1889-ben, amikor Wilhelm Steinitz megvédte világbajnoki címét Csigorinnal szemben, akkor tekintélyes körök szóba hozták, hogy Gunsberg lett volna a legjogosultabb a világbajnoki címért folyó küzdelemre.[9] Erre a párosmérkőzésre Steinitz és Gunsberg között 1890-ben aztán sor is került.
A világbajnoki párosmérkőzés után érthetetlen rohamos hanyatlás következik be játékában. Többé már nem tudott kiemelkedő sikert felmutatni. Korábbi eredményeit azonban méltányolták, és amikor a nagymesterek szövetsége 1906-ban megállapította a nagymesterré elismerés feltételeit, már az első tanácskozáson nagymesterré nyilvánították.[9]1914-ben Szentpéterváron játszott utoljára erős sakkversenyen, élete utolsó 25 évében komolyabb versenyen már nem vett részt.
1890-ben Gunsberg párosmérkőzésre kihívta a világbajnoki címét Csigorin ellen megvédő Steinitzet. A világbajnok, aki az őt szintén kihívó Bird és Mason eredményeit nem tartotta elfogadhatónak, ezúttal méltónak tartotta kihívóját. A mérkőzés 1890. december 9-én kezdődött és 1891. január 22-ig tartott New Yorkban.[9]
A feltételeket a világbajnok szabta meg: a mérkőzés 10 nyert játszmáig szól a 20 játszmásra tervezett mérkőzésen, amelyen 9–9 állásnál a világbajnok megtartja címét, illetve ha a 20. játszma elérésekor még egyik fél sem nyert 10 játszmát, akkor az akkori állás szerinti eredményt tekintik végeredménynek.[9]
A mérkőzés jól indult Gunsberg számára, az 5. forduló után a nyert játszmákat tekintve 2–1 arányban vezetett, a 10. játszma után azonban már Steinitz 4–2-es vezetésével léptek a második szakaszba. Gunsberg ugyan még tudott szépíteni a 12. játszmában, de a kétpontos előnyét megtartva Steinitz a 19. játszma után győztesként állhatott fel az asztaltól. Ezzel másodszor védte meg világbajnoki címét.
A mérkőzésről Dr. Tarrasch, a kor jelentős játékosa és szakírója az alábbiakat írta a Deutsche Schachzeitungban: „Gunsberg az első, aki Steinitzcel szemben a modern iskola fegyverzetével vette fel a küzdelmet. … S ha nem is tudta legyőzni Steinitzet, megmutatta, hogy Steinitz legyőzhető. Csak egy kicsivel kellett volna több erély a támadásban, s valamivel több szívósság a védekezésben, és sikerült volna neki…”[9]
A mérkőzés érdekessége még, hogy bár akkor Gunsberget már általánosan angolnak tekintették (bár az angol állampolgárságot csak 1908-ban kapta meg),[8] Steinitz a beszámolóiban következetesen magyarnak nevezte.[54]
Első felesége elhunyta miatt rá hárult három kiskorú gyereke eltartása és felügyelete, ezért családi és pénzügyi problémái miatt kevesebbet tudott versenyezni, külföldi versenyen való részvétel szóba sem jöhetett, de még Londontól távoli sem. 1892-ben egyetlen versenyen indult, amelyen a másfél év kihagyás érződött, és az 5 résztvevő közül a 4. lett. Következő versenyére 1895-ben, már második házassága idején került sor, amelyen szintén a mezőny végén végzett. Külföldi versenyekre harmadik házassága idején nyílt lehetősége, de már ezeken sem tudott az élmezőnybe kerülni.
Ebben az időszakban – főleg a pénzkereset miatt – kezdte el szakírói munkásságát. 1893-ban indította Over the Chess Board című rovatát a St. James’s Budget képes hetilapban, amelyet 1900. júliusig írt. 1893. júniusban indította sakkrovatát a Pall Mall Gazette folyóiratban, és 1894. januárban kezdte hosszú ideig futó rovatát a The Penny illustrated Paper című magazinban. Könyvet fordított, és az egyetlen általa írt könyv a Sakkmegnyitások (Chess Openings) 1895-ben jelent meg először a George Bell and Sons-nál, majd még 30 éven keresztül folyamatosan újranyomták.[6]
1900-ban felcsillant a remény visszatérésére, amikor egy kisebb jelentőségű meghívásos versenyen – amelyen nagyrészt amatőrök indultak – a 2. helyen végzett, fél ponttal lemaradva a győztes Teichmann mögött.[6] 1901-ben és 1902-ben Monte-Carlóban a középmezőnyben végzett, csak egy-egy alkalommal csillantva fel játékerejét, például Marshall és Maróczy, illetve Csigorin elleni győzelme során.[6]
Pénzügyi helyzete 1914-ben drasztikusan romlott, amikor a kirobbant háború miatt az újságok beszüntették a sakkrovatokat. Tovább nehezítette helyzetét, hogy az Evening News megjelentetett egy cikket arról, hogy Gunsberg sakkrovatainak megállapításai hibásak. Az ezzel kapcsolatos pert végül megnyerte, de szakírói hírén akkor is csorba esett. A háború után a Nash’s Illustrated Weekly című újságban vezetett sakkrovata csak pár hónapot élt. Bevételét egy-egy szimultánnal tudta csak növelni.[6]
Anyagi helyzete drasztikusan romlott, amikor bankja 1924-ben csődöt jelentett. 1925-ben még játszott egy kisebb versenyen Nizzában, amely a francia sakkbajnoksággal egyidejűleg zajlott. Ebben az évben meghívták a Marienbadban rendezett verseny főbírójának. 1925 és 1928 között vezette a Telegraph sakkrovatát. Az utolsó ismert verseny, amelyen részt vett, 1927-ben 73 éves korában a franciaországi Hyéresben rendezett verseny volt, amelyen kilenc játszmából 3 pontot ért el, de a 2, helyezett ellen győzni tudott.[6]
75. születésnapjáról széles körben megemlékeztek. Nehéz anyagi helyzetét látva több sakk-klub és magánszemélyek gyűjtést szerveztek számára. 1930. május 2-án hunyt el szívelégtelenségben. Stretham Park temetőben temették el, de sírjának már nincs nyoma.
Sakkelméleti munkássága
A nevéhez fűződik a Skót-játék Paulsen-változatában változatában az 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. d4 exd4 4.Hxd4 Fc5 5. Fe3 Vf6 6. c3 Hge7 7. Fb5 utáni 7. – Hd8 lépés, amelyet a változat Gunsberg-védelmének neveznek (ECO C45), és amelyet 1881-ben a Blackburne elleni első párosmérkőzésen játszott meg.
Ugyancsak a nevéhez fűződik a Négyhuszáros játék dupla spanyol-változatában az 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Hc3 Hf6 4. Fb5 Fb4 5. 0-0 0-0 6. Hd5 Hxd5 7. exd5 utáni 7. – e4 lépés, amelyet ma is Gunsberg-ellencselnek (ECO C49) neveznek. Ezt a lépést először 1883-ban Londonban a Vizayanagaram-versenyen játszotta meg Ranken ellen.
Még jelentősebbnek tartják a Négyhuszáros játékban a Gunsberg-változatot (ECO C47) az 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Hc3 Hf6 4. a3 lépéssel a 4. Fb5 lépés helyett, amelyet először a Blackburne elleni 1887-es párosmérkőzésének első játszmájában lépett meg, majd ugyanebben az évben Johannes Zukertort ellen is megjátszott Bradfordban.
Szakírói munkássága
The Chess Column of the Evening Post 1889.
The Chess Column of the World 1891.
The Chess openings, 1895., George Bell and Sons.
Kongressbuch des Internationalen Schach-Turniers zu Marienbad 1925 Gunsberg, Isidor Arthur. – Zürich : Ed. Olms, 1988, Nachdr. d. Ausg. Berlin, Schachverl. Kagan, 1925
Kongreßbuch des Internationalen Schach-Turniers zu Marienbad vom 20. Mai bis 8. Juni 1925 Gunsberg, Isidor Arthur. – Berlin : Schachverlag B. Kagan, 1925
Említése monográfiákban
The Oxford Companion to Chess, 1992.
Tim Harding: Eminent Victorian Chess Players: Ten Biographies, McFarland, 2012.
Emlékezetes játszmái
[55]
Az első lejegyzett játszmája, amely nyomtatásban is megjelent az akkor 12 éves Günsberg Izidor és Beer Henrik, pesti sakkmester között.
Günsberg Izidor – Beer Henrik (Budapest, 1867) 1–0
↑Tim Harding könyvének 279. oldalán szerepel az a hivatkozott alátámasztással közölt információ, hogy a magyarországi rabbik nyilvántartása szerint november 1-én született. Gunsberg Izidor maga azonban úgy tudta, hogy november 2-án, és minden róla megjelent nyomtatott forrásban is ez szerepel.
↑ abcdefghijkszerk.: Barcza Gedeon: Három nagymester-szint – Gunsberg Izidor, Magyar Sakktörténet. Budapest: Sport, 215–221. o. [1975. december 18.]. ISBN 963 253 239 2
↑Ez a nagymesteri cím nem azonos a ma használatos nagymesteri címmel, amelyet a Nemzetközi Sakkszövetség előre meghatározott feltételek teljesítése esetén ítél oda.
