1931–1934 között a KIMSZ tagja volt. 1932-ben érettségizett a budapestiMadách Imre Gimnáziumban. A zsidótörvények miatt egyetemen nem tanulhatott. 1934–1942 között az illegális KMP tagja volt. 1935-től rendőri felügyelet alatt állt. 1939–1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen ún. önálló történeti tanulmányokat folytatott és filozófiai, valamint közgazdasági előadásokat hallgatott. 1940–1944 között Az Ország Útja című folyóirat munkatársa és a budapestiCserépfalvi Könyvkiadó külső szerkesztője volt. 1945–1947 között a Magyar Külügyi Intézet titkára és könyvtárosa volt. 1947–1954 között a Külügyminisztérium főelőadója és könyvtárosa volt. 1947–1948 között a Köztársaság című lapba írt külpolitikai helyzetelemzéseket. 1954–1970 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1970–1981 között tudományos főmunkatársa volt. 1981-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága
Kutatási területe a 19.-20. századi külpolitika története volt. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete megbízta az Osztrák–Magyar Monarchia külpolitika- és diplomáciatörténetének első monografikus feldolgozásával, valamint az osztrák szociáldemokrácia történetének tanulmányozásával. Alapvetően új eredményeket ért el az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország és Poroszország külpolitika- és diplomáciatörténetének összehasonlító vizsgálata, a kiegyezés külpolitikai körülményeinek feltárása területén. Monográfiát írt Otto von Bismarck életművéről.
Szülei: Goldstein Edgár kereskedelmi alkalmazott és Neu Zsófia varrónő voltak.[4] 1966-ban házasságot kötött Erdélyi Annával.
Művei
Két emlékirat az 1849. évi cári intervencióról. Fordította: Sziklay László, Zsatkovics Kálmán. Az előszót írta: Wesselényi Miklós, a bevezető tanulmány írta: Trócsányi Zoltán, sajtó alá rendezte: Gonda Imre. (Budapest, 1948)
Bismarck és az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés. Kandidátusi értekezés is. (Értekezések a történettudományok köréből. Új sorozat. 16. Budapest, 1960, rövidítve, németül: Bismarck und der österreichisch–ungarische Ausgleich von 1867. Acta Historica, 1961)
Az osztrák szociáldemokrácia és a dualizmus kérdései (Párttörténeti Közlemények, 1960)
A „német nyomorúság” és a német sors (Valóság, 1961)
A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában (Századok, 1967; angolul: Acta Historica, 1975)
Az Osztrák–Magyar Monarchia és a korlátlan tengeralattjáró háború (Hadtörténelmi Közlemények, 1971; angolul: The Austro– Hungarian Monarchy and the Unrestricted Submarine Warfare. Acta Historica, 1975)
A monarchiabeli cseh nemzeti mozgalmak szerepe az első világháború éveiben, 1916–1917. (Századok, 1975)
A közép-európai császári birodalmak bukása. A kettős szövetség a világháború utolsó éveiben (Doktori értekezés; Budapest, 1976)
A Habsburgok. Egy európai jelenség (Niederhauser Emillel) Kihajtható térképmelléklettel, a térképeket tervezte: Bereznay András, a képanyagot összeállította: Rózsa György. (Budapest, 1977; 2. kiadás: 1978; 3. kiadás: 1987; 6. kiadás: 1998; németül: Die Habsburger. Ein europäisch Phenomän. Budapest–Bécs, 1978; 2. kiadás: 1983)
Verfall der Kaiserreiche in Mitteleuropa (Budapest, 1977)
Az osztály és a nemzet (Magyar Tudomány, 1982)
Nemzeti tudat a Habsburg Birodalomban a 19. század közepén (Történelmi Szemle, 1986)
A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után (Századok, 1986)
↑A Magyar Életrajzi Lexikon IV. kötet. téves születési adat: december 19.! Valamennyi lexikon téves halálozási éve: 1984! Gyászjelentése szerint: 1985. július 3-án hunyt el!
Sándor Tibor: Egy uralkodócsalád története. Gonda Imre–Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség (Világosság, 1978)
Halálhír (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1985. július 11.)
Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
