Lillo Londonban született,[3] egy ékszerész fiaként, és az apja szakmáját tanulta ki.[4]1730-ban bukkant fel első drámájával (Silvia, or the Country Burial), ami John GayKoldusoperáját utánozta.[3] Nem volt elsöprő siker, de a következő évben A londoni kereskedővel (The London Merchant, or the History of George Barnwell, 1731) beérkezett; a darab odahaza és külföldön is nagy siker volt. Haláláig még öt darabot írt: két blank verse-ben íródott tragédiát, egy történelmi tragédiát, egy álarcos darabot; ShakespearePericlesét és az ismeretlen eredetű Fevershami Ardent (Arden of Feversham) átdolgozta.
Lillo darabjainak a témája volt az eredeti: a Londoni kereskedő polgári dráma, a Fatal Curiosity (1736) a szereplői a legszegényebb osztály tagjai. Lillot néha szentimentálisnak is nevezik; a Londoni kereskedő egynéhány jelenete tényleg egy kicsit érzelgős. De Lillo elsősorban moralista: a tragédia, arra ad alkalmat neki, hogy a bűn következményeit bemutassa.
Műveit már régen nem adták ki összegyűjtve: A londoni kereskedőt és a Fatal Curiosityt-t szokták alkalmanként kiadni,[5] legutóbb 1965-ben, William H. McBurney utószavával.
Művei
Szilvia (Silvia), 1730
A londoni kereskedő (The Merchant of London), 1731
Fevershami Arden (Arden of Feversham), 1733
Britannia és Batávia (Britannia and Batavia), 1734
A keresztény hős (The Christian Hero), 1735
Végzetes kíváncsiság (Fatal Curiosity), 1736
Marina, 1738
Elmerick, vagy az igazság diadala (Elmerick, or Justice Triumphant), 1739
↑ abSteffensen, James L., "Lillo, George (1691/1693–1739)"Archiválva2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004; online edition, May 2008, accessed 9 December 2011
↑George Lillo. Gale Biography In Context. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 9.
↑Lillo, George. The Works of Mr. George Lillo, With Some Accounts of His Life. London, T. Davies (1775)