Nemesi családban született, apja gönci Göncz Árpád (1858−1928) posta- és távírda-igazgató Csáktornyán,[1] anyja mankóbüki Fejér Natália (1870−1943). Négy testvére volt, Etelka, Natália, Emma és Gabriella.[2] Felesége az erdélyi származású Haimann Ilona (1892−?).[3]
Munkája
Apja példáját követve a Magyar Királyi Posta alkalmazásába állt. 1906-ban posta- és távírda-gyakornok,[4] 1907-ben posta- és távírdatiszt,[5] 1918-ban posta- és távírdfőtiszt.[6]
1914. januárban Pécsre vezényelték,[7] majd az első világháború idején tábori postaszolgálatot látott el, és kitűnő szolgálata elismeréséül 1916 májusában az arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján kitüntetést kapta I. Ferenc Józseftől.[8][9]
Sportpályafutása
1907-től vett részt teniszversenyeken. 1910-ben nyerte első olyan versenyét, amelynek híre a sajtóban is megjelent, amikor Balatonlelle bajnoka lett.[10] Aktívan részt vett a tenisz sportéletének fejlesztésében is. 1912-ben a Magyar Atlétikai Klub lan-tenisz szakosztályának jegyzője lett.[11] 1913-ban győzött a pöstyéni versenyen.[12]
Amikor 1914-ben munkájával kapcsolatban Pécsre helyezték át, ebben az időszakban a pécsi teniszéletet is fellendítette.[13] Azonnal átvette a tenisz szakosztály vezetését. Május 4-én a szigetvári teniszpályák avatásán bemutató mérkőzést játszott Krasznay Miklós ellen. Abban az évben már pécsi versenyzőként Budapesten megnyerte egyéniben és párosban is a BBTE versenyét, majd júniusban a fővárosban rendezett nemzetközi versenyen harmadik lett.[14] Az egyik fő szervezője volt 1914-ben az első pécsi nemzetközi teniszversenynek, amely egyben Pécs és a Dunántúl bajnoksága is volt, és e versenyen a Dunántúl bajnokságát egyesben és párosban is megnyerte.[15]
1922-ben megnyerte a Rakovszky István-vándordíjat,[16] később Hamburgban a város bajnokságát.[17] 1923-ban egyaránt a harmadik helyen végzett Budapest fedettpályás,[18] és szabadtéren rendezett teniszbajnokságán.[19]
1925-ben beválogatták a magyar Davis-kupa-csapatba,[23] és ebben az évben az élen végzett Kolozsvár bajnokságán.[24] 1926-ban megnyerte Budapest bajnokságát,[25] majd bejutott a Schmied Ödön-emlékverseny döntőjébe, ahol 1−1-es szettállásnál egy bírói döntést vitatva visszalépett a versenytől.[26]
1927. áprilisban jelentette be, hogy 20 év után visszavonul az aktív versenyzéstől, és ezután a tenisz oktatásával és népszerűsítésével foglalkozik.[27] Olyan tenisziskolát nyitott a Margit-szigeten, amilyen abban az időben csak Párizsban és Cannes-ban volt Suzanne Lenglen vezetése alatt.[28] A pályán a fiatalok oktatása mellett[29] neves és ismert személyeket is bevezetett a játék rejtelmeibe. Tanítványai közé tartozott Bethlen Margit grófnő,[30] és a Miss Európa címet is elnyerő Simon Böske is.[31] Több tehetséges fiatal került ki a keze alól,[32] többek között az 1934. évi felnőtt magyar bajnok, Horváth Zizi.[33] A Testnevelési Főiskola előadó tanárrá nevezte ki.[34]
1928 januárjában megalakult a Magyar Tenniszoktatók Országos Egyesülete, amely elnökének választotta.[35] Ebben az évben jelent meg A tenniszjáték iskolája című könyve.[36][37]
1930-ban olaszországi tanulmányúton vett részt, és az ottani teniszoktatásról szerzett tapasztalatairól a Budapesti Hírlap hasábjain is beszámolt,[38] és nyilvánosságra hozta tréningprogramját is.[39] 1931-ben szövetségi trénerré nevezték ki.[40] 1934-ben az állami Tenniszoktató Vizsgáló Bizottság tagjává nevezték ki.[41][42] 1935-ben az első állami teniszoktató tanfolyam előadó-oktatója volt.[43][44] Oktatói tevékenysége nemzetközi hírűvé vált, ennek eredményeként 1935-ben vendégelőadóként Olaszországba hívták, ahol a trénerek továbbképző tanfolyamán tartott előadásokat,[45] majd az olasz szövetség felkérésére egy teljes kurzust vezetett le a legfiatalabb olasz tehetségek számára.[46]
Megjelent könyve
Göncz Lajos: A tenniszjáték iskolája, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1928. 126 o. ill.[47]
Publikációi
Több színes, olvasmányos cikkben számolt be a Pesti Hírlap hasábjain az 1931-es wimbledoni teniszbajnokságról, valamint a Pesti Naplóban az olasz teniszsportról.
Göncz Lajos (1930. április 6.). „Utánpótlás a tenniszsportban”. Budapesti Hírlap50. (79.), II. melléklet. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
Göncz Lajos (1931. június 28.). „Wimbledon”. Pesti Hírlap53. (144.), 19.. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
Göncz Lajos (1931. július 2.). „Amerikai döntő Wimbledonban”. Pesti Hírlap53. (147.), 14.. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
