Gödörházi Gödör József (Szakony, 1796. december 18. – Szákszend, 1858. március 30.) evangélikus lelkész, esperes.
Élete
Apja Gödör György, evangélikus lelkész és esperes, anyja Németh Zsuzsanna.[1] Iskolai tanulmányait 1809-ig Sopronban folytatta, majd Pápán tanult tovább a kollégiumban, 1814-től visszakerül Sopronba, teológiai hallgatónak. 1816 őszétől Sárszentlőrincen a kisgimnázium professzorának helyettese 1817 februárjáig, 1817 májusától a jenai egyetem hallgatója. 1818. november 26-án bölcseleti doktorrá avatták, megkezdte munkáját az egyetemen, de néhány hónap múlva édesapja kívánságára hazatért.
Jénában megismerkedett a nagyherceg adótisztjének lányával, Eckhardt Emiliával, akivel egymásba szerettek. (Emília különböző források szerint Goethe unokahúga volt.) Esküvőjükre 1820. október 19-én, Győrben került sor, miután Gödör (részben Goethe közbenjárására) megszerezte Károly Ágosttól a nagyhercegi tanácsosi címet.
A család megélhetését biztosítandó, 1821-ben jelentkezett Szenden (ma Szákszend) az elhunyt evangélikus lelkész állására, amelyet meg is kapott. 1821. november 18-án megszületett lányuk, Matild, aki 1824 októberében meghalt. A gyermek halálát követően a házastársak elhidegültek egymástól, mígnem Emília 1826-ban elköltözött. A házasságot megmentendő, 1829-ben Alhón vállalt lelkészi állást, ahol örökbe fogadták Groszbauer Cecíliát, de Emíliával való kapcsolata nem javult. Alhón 1837-ig lelkész, innen 1838-ban szentgyörgyvölgyi birtokára költözött.
1838 februárjában ismét Szendre hívták, ahol haláláig maradt lelkész. Egyházmegyei pénztáros 1841 és 1849 között, 1853-ban esperesnek választották. 1856. augusztus 30-án tűzvész pusztított Szenden, amely elpusztította a templomot és a paplakot is. Gödör országos gyűjtést szervezett, nemzetközi kapcsolatait is latba vetette, mindaddig, amíg a romokból új templom, paplak és iskola épül.
1858. március 30-án halt meg, egy gyors lefolyású tüdőgyulladásban, a megfeszített munka és a lakhely hiányában, egy dohos pincében való huzamos tartózkodás következtében.
Laura
1823 júniusában Gödör nyomtatott körlevelet küldött több gyakorlott írónak, melyben felvázolta azon ötletét, hogy egy szórakoztató lapot szeretne indítani, elsősorban művelt női olvasóknak. 1824 januárjában megjelent a Laura első példánya, amelyben Gödör mellett Edvi Illés Pál, Szakonyi Mátyás és Holéczy Mihály írásai jelentek meg. 1824 februárjában megjelent a Laura második száma, amelyben a fenti szerzőkön kívül még Kis József és Mozgay Sámuel művei is olvashatóak.
A lap harmadik száma már nem jelent meg, nagy valószínűséggel a célközönség korabeli érdektelensége miatt. A Lauráról és Gödör munkásságáról gúnyos epigrammában emlékezett meg Vörösmarty Mihály:
"Élve halál vagy már gödrök szörnyebbike, József,
Két Laurát nyeltél, s most fuladozva hörögsz."[2]
A Kisfaludy Társaság népdalgyűjtése
Gödör élénken részt vett a Kisfaludy Társaság által meghirdetett népdal-szöveggyűjtésben, amelyet Erdélyi János vezetett. Az 1846-tól megjelenő három kötethez összesen 116 népdalt küldött be (az első kötethez 13-at, a másodikhoz 62-t, a harmadikhoz 41-et), ezekből Erdélyi összesen 13 népdalt válogatott be a kötetekbe. A Szenden gyűjtött népdalok mellett saját szerzemények is szerepeltek a kiadott kötetekben, amelyekben saját családi tragédiáját dolgozta fel.
A neki tulajdonítható művek:
- I. kötet, 185. dal: "Nosza, felejtsük el bajunkat"[3]
- II. kötet, 413. dal: "Tust iszik a gazda kedves vendégeért"[4]
- II. kötet, 414. dal: "Szőlőtőke szőlőmagnak ez a jó levecskéje"[5]
Jegyzetek
Irodalom
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1864
- Jakus Lajos: Gödör József (Sopron megyei író és Goethe pártfogoltja), in: Soproni Szemle, 1967 (21. évfolyam, 3. szám)
