Föld (film, 1930)

Föld (Земля)
1930-as szovjet némafilm
Rendező	Alekszandr Dovzsenko
Műfaj	filmdráma némafilm
Forgatókönyvíró	Alekszandr Dovzsenko
Főszerepben	Szemjon Szvasenko, Sztyepan Skurat, Nyikolaj Ngyemszkij, Ivan Franko, Julija Szolnceva, Jelena Makszimova, Pjotr Maszoha, Vlagyimir Mihajlov[1]
Zene	Lev Revuckij(wd)
Operatőr	Danilo Demuckij(wd)
Vágó	Alekszandr Dovzsenko
Gyártás
Gyártó	Vszeukrajinszke fotokinoupravlinnya
Ország	Szovjetunió
Forgatási helyszín	Poltavai terület
Játékidő	78 perc
Képarány	4:3
Forgalmazás
Forgalmazó	Netflix
Bemutató	1930. április 8.[2]
További információk
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Föld témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Föld (ukránul Земля) 1930-ban készült szovjet némafilm Alekszandr Dovzsenko rendezésében, Dovzsenko Ukrajna-trilógiájának harmadik része. Cselekménye az első ötéves terv idején játszódik, és a kollektivizálásról és a kulákok ellenszegüléséről szól.

A filmet a valaha készült legjobb ukrán filmek egyikének tartják;^[3] 1958-ban tizedik helyre került a világ legjobb filmjeit felsoroló brüsszeli tizenkettő között.^[4]

2021-ben a Dovzsenko Nemzeti Filmközpont felkérte az Ukrajnai Filmkritikusok Szövetségét és független filmes szakértőket, mintegy hetven személyt, hogy állítsák össze a 100 legjobb ukrán film listáját(wd); ebben a rangsorban az Föld a második helyre került.^[5]

Cselekménye

A film egy búzamezőn és napraforgókon keresztül fújó szél montázsával kezdődik. Egy idős parasztember, Szemen békésen meghal egy almafa alatt, fia, Opanasz és unokája, Vaszil mellett. Helyi kulákok, köztük Arhip Bilokiny, elítélik a kollektivizálást, és kinyilvánítják ellenállásukat. Opanasz otthonában Vaszil és barátai találkoznak, hogy megvitassák a kollektivizálást, és vitába szállnak Opanasszal, aki szkeptikusan áll hozzá.

Később Vaszil megérkezik a közösség első traktorával, és nagy izgalmat kelt. Miután a férfiak a túlmelegedett hűtőbe vizelnek, a parasztok a traktorral felszántják a földet és betakarítják a gabonát, közben pedig átszántják a kulákok kerítéseit. Egy montázssorozat bemutatja a kenyérgyártást az elejétől a végéig. Aznap este Vaszil hazafelé menet hopakot(wd) táncol egy ösvényen, és egy sötét alak megöli. Opanasz keresi Vaszil gyilkosát, és Homát, Bilokiny fiát vádolja, aki azonban nem tesz vallomást.

Vaszil ateista apja elküldi a temetésre érkezett ortodox pópát, és arra kéri Vaszil barátait, hogy világi temetést rendezzenek fiának. A temetésen "új dalokat énekelnek egy új életnek," a pópa pedig megátkozza őket. Megérkezik a temetőbe Homa, aki kijelenti, hogy ellenáll a kollektivizálásnak, és hogy ő ölte meg Vaszilt. A falubeliek nem vesznek róla tudomást. A film egy montázzsal ér véget, amely egy gyümölcsökre és zöldségekre hulló záporesőt mutat.

Szereplők

• Opanasz: Sztepen Skurat(wd)
• Vaszil: Szemen Szvasenko(wd)
• Vaszil nővére: Julija Szolnceva(wd)
• Natalja: Jelena Makszimova(wd)
• Szemen: Mikola Nademszkij(wd)
• Homa Bilokiny: Petro Maszoha(wd)
• Arhip Bilokiny: Ivan Franko
• Pópa: Volodimir Mihajlov
• Fiatal pártaktivista: Pavlo Petrik
• Paraszt, a falu vezetője: P. Umanec
• Parasztlány: J. Bondina
• Fiatal kulák: Luka Ivanovics Ljasenko(wd)

Készítése

Dovzsenko 1929-ben írta és készítette a filmet, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban zajló kollektivizálás(wd) idején.^[6] A kollektivizálás 1929-ben kezdődött, amikor Sztálin ellenőrzés alá akarta venni a mezőgazdaságot is.^[7] A falu szocialista átalakításának, a kuláktalanításnak és a kollektivizálásnak a dícsérete kötelező volt a kor filmművészetében, Eisenstein például a Régi és új című filmjében ábrázolta.^[8] A Föld forgatókönyvének java része Dovzsenko saját tapasztalatain és gyermekkori emlékein alapul.^[9]

A filmezés 1929. május 24-én kezdődött és 1930 február 25-én ért véget,^[10] helyszíne többnyire az ukrajnai Poltavai területen volt.^[11]

Bemutatása

Mielőtt a film nyilvános vetítését jóváhagyták volna, egyes jeleneteket kivágattak belőle, többek között azt is, ahol a parasztok a traktor hűtőjébe vizelnek. Végül 1930. április 8-án mutatták be, és kilenc nap múlva a szovjet hatóságok betiltották.^[12][2] 1932-ben bemutatták az első Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.^[8] A film eredeti negatívja 1941-ben megsemmisült egy német légitámadáskor az első kijevi csata idején.^[13] 1958-tól kezdve a vágatlan változatot forgalmazták a Szovjetunióban.^[8]

2012-ben az Olekszandr Dovzsenko Nemzeti Filmközpont(wd) (az ukrán állami filmarchívum) restaurálta a filmet és új zenét íratott hozzá a DahaBraha(wd) népzenei együttessel. A filmnek ezt a változatát a 2012-es Odesszai Nemzetközi Filmfesztiválon(wd) mutatták be.^[10]

Fogadtatása és utóélete

„Dovzsenko elfelejti, hogy a mai néző osztályellenségek gyűrűjében él. Amikor a kulákságot a legkeményebb terrorral kell elsöpörni a föld színéről, nem kell lírai filmkölteményekben humanista gondolatokat a nézők milliói elé vinni. Hol van a szereplők osztályjellemzése?”

Pavel Bljahin(wd), Pravda, 1930. március 29.^[8]

A Föld egyaránt kapott elismerést és éles kritikákat a Szovjetunióban.^[14] A hatóságok és az újságírók párhuzamosan dícsérték a filmet a művészi értékeiért és gúnyolták a vélt ideológiai hiányosságai miatt.^[15] A Pravda, a kommunista párt hivatalos lapja, értékelte a film vizuális stílusát, de hamisnak nevezte a politikai tartalmát.^[16] Gyemjan Bednij(wd) az „ellenforradalmi” és „defetista” jelzőkkel illette a filmet, a rendezőt pedig veszélyes ellenségnek nevezte az Izvesztyija 1930. április 4-i számában.^[17][18][8] Eisenstein viszont pont művészi szempontból fogalmazott meg kritikát a filmmel szemben.^[19]

Dovzsenkót annyira felzaklatta a film negatív visszhangja, hogy közel jutott az idegösszeomláshoz, elhagyta az országot, és beutazta egész Európát, ahol filmjeit vetítette,^[20] és az új hangtechnikával kísérletezett.^[21]

Több tehetséges szovjet művész (például Majakovszkij) és a külföldi progresszív értelmiség azonban rajongtak a filmért.^[8] Lewis Jacobs(wd) amerikai filmkritikus Dovzsenkó művét Eisensteinhoz és Pudovkinhoz hasonlította, azzal hogy Dovzsenko filmjeinek „lakonikus stílusa egy olyan különös, csodálatosan képzeletgazdag minőséggel társul, amelyet nehezen lehet leírni.”^[22] Grigorij Rosal(wd) filmrendező szerint „sem Eisenstein, sem Pudovkin nem érte el azt a gyengédséget és melegséget, amellyel Olekszandr Dovcsenko az emberekről és a világról beszélt. Dovzsenko mindig kísérletező kedvű. Mindig újító és mindig költő.”^[23]

A Tome Out magazin 1995-ös felmérésén az évszázad száz legjobb filmje közül a 88. lett.^[24] A mű tíz kritikustól és két rendezőtől kapott szavazatot a Sight & Sound(wd) brit filmmagazin 2012-es körkérdésén a világ legjobb filmjeit illetően; ezzel a 171. lett a kritikusok, illetve 322. a rendezők szerinti listán.^[25] A Brit Filmintézet(wd) szerint a Föld cselekménye másodlagos a búzamezők és az időjárástól cserzett arcok rendkívül hatásos képeihez viszonyítva.^[26]

A filmet általában Dovzsenko fő művének tartják,^[27][28] amely a valaha készült legnagyszerűbb filmek közé tartozik.^[29] Carlo Lizzani szerint Dovzsenko nagy hatással volt a korai olasz neorealizmusra.^[8] Az Olekszandr Dovzsenko Nemzeti Filmközpont szerint a Föld a leghíresebb ukrán film.^[10] A film egyike az 1957-as brüsszeli világkiállítás alkalmával 117 filmtörténész által megszavazott minden idők legjobb tizenkét filmjének,^[4] és egyike volt annak az öt filmnek, amelyet 2015-ben az UNESCO 70. évfordulója alkalmával rendezett fesztiválon vetítettek.^[30][31]

Jegyzetek

1. Karsai Kulcsár István: "A brüsszeli 12" - Útmutató a klasszikus filmek világában. Filmkultúra, (2004)
2. Susan Gerhard: Earth. silentfilm.org (2019) (Hozzáférés: 2023. március 17.)
3. Zemlényi-Kovács Barnabás: Kijevi filmfreskók — Az ukrán művészfilm kísértő főműve. artportal.hu (2022. április 18.) (Hozzáférés: 2023. március 17.) arch
4. Fedinec Csilla, Font Márta, Szakál Imre, Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság. Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont–Gondolat. 2021. 348. o.  
5. 100 найкращих українських фільмів усіх часів за версією кінокритиків. Список. www.bbc.com (2021. június 25.)^{[halott link]}
6. Dovzhenko 1973 : 58.; Burns 1991 : 86., 90.
7. Burns 1991 : 85−86.
8. Geréb Anna: A Dovzsenko-rejtély: Gúzsba kötött lírikus. Filmvilág, (2008. február)
9. Dovzhenko 1973 : 59–60., 65.; Kepley 1986 : 4., 76–78.
10. Земля. dovzhenkocentre.org (Hozzáférés: 2023. március 17.)
11. Kepley 1986 : 79.
12. Burns 1981 : 92.
13. Beumers 2007 : 57.
14. Kepley 1986: 75.
15. Papazian 2003 : 412.
16. Kepley 1986 : 75.
17. Wakeman 1987 : 263.
18. Leyda 1983 : 75–76.
19. Gerald Pirog: Ikonicitás és narráció. A Vertov-Eisenstein vita. Metropolis, (1998)
20. Wakeman 1987 : 263
21. Kepley 1986 : 85.
22. Wakeman 1987 : 262–263.
23. Manvell 1949 : 159–160.
24. Top 100 Films (Centenary). www.filmsite.org (Hozzáférés: 2023. március 17.)
25. Votes for ZEMLYA (1930). www.bfi.org.uk. British Film Institute (Hozzáférés: 2023. március 27.)
26. ZEMLYA (1930). www.bfi.org.uk. British Film Institute (Hozzáférés: 2023. március 17.)
27. Kepley 1986 : 75.
28. Barsam 1992 : 56.
29. John Petrakis: 'Earth' is a testament to Soviet Silent Cinema. Chicago Tribune, (2002. június 7.)
30. UNESCO ranks Ukraine’s avant-garde film Zemlya among world’s five greatest masterpieces – watch it here. euromaidanpress.com (2022. március 4.) (Hozzáférés: 2023. március 17.)
31. Фильм Александра Довженко попал в пятерку шедевров мирового кино ЮНЕСКО. www.newsru.com (2015. december 9.) (Hozzáférés: 2023. március 17.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Earth (1930 film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Beumers 2007: Birgit Beumers: The Cinema of Russia and the Former Soviet Union. (hely nélkül): Wallflower Press. 2007. ISBN 9781904764984  
• ↑ Burns 1991: Paul E. Burns: Cultural Revolution, Collectivization, and Soviet Cinema: Eisenstein's Old and New and Dovzhenko's Earth. Film & History, XI. évf. 4. sz. (1981. december) 84–96. o.
• ↑ Dovzhenko 1973: Oleksandr Dovzhenko: Earth. In Two Russian Film Classics. (hely nélkül): Simon & Schuster. 1973. ISBN 0671213938  
• ↑ Kepley 1986: Vance Kepley: In the Service of the State: The Cinema of Alexander Dovzhenko. (hely nélkül): University of Wisconsin Press. 1986. ISBN 9780299106805  
• ↑ Leyda 1983: Jay Leyda: Kino: A History of the Russian and Soviet Film. (hely nélkül): Allen & Unwin. 1983. ISBN 9780691003467  
• ↑ Manvell 1949: Experiment in the Film. Ed. Roger Manvell. (hely nélkül): The Grey Walls Press. 1949.  
• ↑ Papazian 2003: Elizabeth A. Papazian: Offscreen Dreams and Collective Synthesis in Dovzhenko's Earth. The Russian Review, LXII. évf. 3. sz. (2003. július) 411–428. o.
• ↑ Wakeman 1987: John Wakeman: World Film Directors: 1890–1945. (hely nélkül): H. W. Wilson Company. 1987. ISBN 9780824207571  

További információk

• Föld az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Föld a Box Office Mojón (angolul)