Forgách Zsigmond

Forgách Zsigmond
a Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő 1606. július 15. – 1608 novembere
Előd	Báthori István
Utód	Drugeth Bálint
A Magyar Királyság tárnokmestere
Hivatali idő 1608 – 1610
Előd	Erdődy Tamás
Utód	Draskovich János
a Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő 1610. január 24. – 1618. május 11.
Előd	Drugeth Bálint
Utód	Drugeth György
a Magyar Királyság nádora
Hivatali idő 1618. május 16. – 1621. június 23.
Előd	Thurzó György
Utód	Thurzó Szaniszló
Született	1565 1557[1] nem ismert
Elhunyt	1621. június 23. (55-56 évesen) Nagyszombat
Szülei	Forgách Simon Pemfflinger Orsolya
Házastársa	Losonci Anna Thurzó Zsuzsanna
Gyermekei	Forgách Ádám Forgách Éva
Foglalkozás	politikus hadvezér
Vallás	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Forgách Zsigmond témájú médiaállományokat.

Ghymesi és gácsi gróf Forgách Zsigmond (1565 – Nagyszombat, 1621. június 23. vagy 30.) Magyarország nádora.

Élete

Az ősrégi nemesi származású Forgách család sarja. A Hontpázmány nemzetségből származó Ghymesi és gácsi grófi család gácsi ágából származott. Apja Forgách Simon báró, főpohárnok, anyja Pemfflinger Orsolya volt, Testvérei közül ő volt a legidősebb. Zsigmond lett később a gácsi ág fenntartója és ő építtette fel újra Gács várát is. Házasságával jelentős mértékben gyarapította birtokait. Első felesége Losonczy Anna volt (1589-ben), majd az ő halála után vette el Thurzó György lánytestvérét, Zsuzsannát 1598-ban.

Míg testvére, IV. Ferenc egyházi pályán emelkedett a legmagasabb fokra, addig Zsigmond világi úton törekedett mind magasabbra. 1583-ban apródként kezdte meg pályafutását Báthori István udvarában. Urát Lengyelországba is elkísérte, majd annak halálát követően tért haza. 1599-ben már királyi tanácsos, 1603-ig protestáns, ekkor Pázmány Péter hatására katolizált.

1604-ben főpohárnokmester, 1606-ban országbíró, 1611-ben Felső-Magyarország főkapitánya, Sáros, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja lett.

1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen.^[2]

1618. május 16-ától nádor, 1619-ben színleg a győzelmesen előnyomuló Bethlen Gábor mellé állt, de összeköttetésben maradt II. Ferdinánddal is, majd nyíltan átpártolt hozzá.

Jegyzetek

1. CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2018. augusztus 2.)
2. Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.

Források és irodalom

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  
• Bártfai Szabó László: A Hunt-Pázmán nemzetségbeli Forgách család története (Esztergom, 1910)
• Tusor Péter 2011: Forgách Zsigmond katolizálása. In: M. Imre, Sz. Oláh, G. T. Fazakas, O. Száraz (eds): Eruditio, Virtuset Constantia – Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére. Debrecen, 640–645.
• Vörös Péter: Forgách Zsigmond erdélyi expedíciója 1611-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 124. évf., 2011/3. sz., ISSN 0017-6540