Fluor-klórmetán
|
|
IUPAC-név |
Fluor-klórmetán
|
Más nevek |
metilén-klorid-fluorid, monofluor-monoklórmetán, CFM, Khladon 31, Freon 31, CFC 31, R 31
|
Kémiai azonosítók
|
CAS-szám |
593-70-4
|
PubChem |
11643
|
ChemSpider |
11153
|
EINECS-szám |
209-803-2
|
|
InChI |
---|
1/CH2ClF/c2-1-3/h1H2 |
|
Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
Kémiai képlet |
CH2ClF
|
Moláris tömeg |
68,48 g/mol
|
Megjelenés |
Gáz
|
Sűrűség |
1,271 kg/m³ 20 °C-on
|
Olvadáspont |
−133,0 °C
|
Forráspont |
−9,1 °C
|
kH |
0,15 mol·kg−1·bar−1
|
Veszélyek
|
Főbb veszélyek |
lehetséges karcinogén
|
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A fluor-klórmetán vagy Freon 31 gáz halmazállapotú vegyület, a metán halogénezett (részlegesen klórozott-fluorozott) származéka.
Kristályrácsa monoklin szerkezetű, a P21 tércsoportba tartozik. Rácsállandói a = 6,7676, b = 4,1477, c = 5,0206 (·10−1 nm), β = 108,205°.[1]
A fluor-klórmetán nyomokban (148 ppt mennyiségben) kimutatható 22 km-es magasságban.[2]
Hűtőközegként használják, ózonlebontó potenciálja 0,02.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorofluoromethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
- ↑
Binbrek O. S., Torrie B. H., Swainson I. P. (2002). „Neutron powder-profile study of chlorofluoromethane”. Acta Crystallographica C 58 (11), 672–674. o. DOI:10.1107/S0108270102017328. PMID 12415178.
- ↑
C. Lippens et al. (1981). „Atmospheric nitric acid and chlorofluoromethane 11 from interferometric spectra obtained at the Observatoire du Pic du Midi”. Journal of Optics 12 (5), 331–336. o. DOI:10.1088/0150-536X/12/5/007.
Külső hivatkozások