PROFILBARU.COM

	Firenze történelmi központja
	Világörökség
	Firenze
	Adatok
Ország	Olaszország
Világörökség-azonosító	174
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV, VI
Felvétel éve	1982
	Elhelyezkedése
	Firenze történelmi központja Pozíció Olaszország térképén
	é. sz. 43° 46′, k. h. 11° 15′43.766667°N 11.250000°EKoordináták: é. sz. 43° 46′, k. h. 11° 15′43.766667°N 11.250000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Firenze történelmi központja témájú médiaállományokat.

Firenze történelmi centruma 1982 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része. Legtöbb fennmaradt építménye, műemléke a 14-16. századból, a reneszánsz trecento, quattrocento, cinquecento időszakából származik. A látnivalók többsége a középkori városfalak által határolt területen belül helyezkedik el.

Látnivalói

Dóm tér

Szent János-keresztelőkápolna, olaszul Battistero di San Giovanni Battista, nyolcszögű kupolás épület, külső falain különböző színű márványlapokból álló díszítéssel. Római alapokon épült, többszöri átépítés után 1150-ben fejezték be. A 14-15. században kapta három bronzajtaját; ezek közt a legrégibb Andrea Pisanótól (1330) származik. Északi és keleti kapuját 1403-1452 között Lorenzo Ghiberti alkotta. Michelangelo mondása szerint a keleti kapu megérdemelné, hogy a mennyország kapuja legyen.

Firenzei dóm, olaszul Santa Maria del Fiore. A székesegyházat 1294-ben néphatározat alapította. Az építést eleinte Arnolfo di Cambio, később Giotto vezette. 1357-ben az eredeti tervet kibővítették. A gótikus székesegyházat a 16. század közepén kezdték építeni. Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, ekkor készen volt a hosszház, a boltváll magasságáig a kupolatér, ő a kupolát készítette el. 40 métert meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostor boltozat emelkedik. Szerkezete még gótikus. Vannak újszerű szerkezeti, építéstechnikai jellegzetességei is. A vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a teljes építkezés ideje alatt. 1436-ban szentelték fel. A templom 169 méter hosszú, 104 méter széles, kupolája a laternával 107 méter magas. Homlokzatát 1887-ben leplezték le. Belseje meglehetősen komor, de több gyönyörű festmény és síremlék ékesíti. A kupola belsejét Vasari freskói díszítik. Fából készült, külsejét pedig cseréppel borították be.

Campanile di Giotto azaz Giotto harangtornya - 1334-ben készült a 84,7 méteres, gótikus harangtorony, melyet márványberakás fed. A köznép építője után, ma is Giotto tornyának hívja. Építését teljesen csak 1387-ben fejezték be. Nyugati oldalát Donatello szobrai, többi közt a híres Zuccone (Dávid szobra), déli és északi oldalát Giotto és Andrea Pisano szép reliefjei ékesítik.

Museo dell'Opera del Duomo – Az Opera del Duomoban őrzik az 1891-ben megnyitott Museo del Duomot, a székesegyházból való régiségeket, többek közt a Luca della Robbiától és Donatellótól származó éneklő és táncoló fiúk és lányok csoportjait s más domborműveket, szobrokat, ötvöstárgyakat.

A Via Cavouron, a Dóm közelében:

Palazzo Medici-Riccardi: Michelozzo di Bartolomeo (1396-1472) kezdte el a Medici-palota építését, mely 1444-1459 között készült el. A palotát a 17. században kétszeresére bővítették, s ekkor vált belőle Palazzo Medici-Ricardi. A kora reneszánsz típusú épület, annak is egyik első példája. Homlokzata kváderkövekből épült, párkányok által tagolt, monumentális hatású. Újszerű oszlopos, árkádos udvara.

Piazza della Signoria

A városi élet középpontja, egykor a köztársaság fóruma volt, mostani alakjában a 14. század óta népgyűlések, ünnepek színhelye. 1498. május 23-án itt állt az a máglya is, melyen Savonarolát és vele együtt két dominikánust elégettek.

Palazzo Vecchio: ma a Városháza, de eredetileg a Signoriának, a köztársasági kormánynak, később I. Cosimo nagyhercegnek a székhelye volt. Várszerű épület magas pártázattal. 1298-ban Arnolfo di Cambio kezdte építeni. 94 méter magas tornya csak a 15. században készült el teljesen.
Neptun-kút: nagy manierista stílusú kút Ammannatitól (1575) Neptunusszal, a tritonokkal és négy tengeri istennővel, Giovanni da Bologna iskolájából.
I. Cosimo de’ Medici lovas szobra: A Neptun-kút mellett áll I. Cosimo nagyherceg pompás lovas szobra 1594-ből Giovanni da Bolognától.
Palazzo Uguccioni: A szoborral szemben a Palazzo Uguccioni szép reneszánsz épülete látható.
Loggia dei Lanzi: A tér déli szögletében álló pompás, nyílt csarnok, amely nevét I. Cosimo német Landsknechtjeitől kapta; eredetileg mint Loggia dei Signori. 1356-76-ban épült Andrea Orcagna tervei nyomán.
Uffizi-palota (Palazzo Uffizi): A Palazzo Vecchio szögletén az Arno felé áll. 1560-tól 1574-ig Vasari építette kormányzati célokra. Jelenleg a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale), a Toscanai Központi Archívum és az Uffizi-képtár (Galleria degli Uffizi) helyezkedik el az épületben. Ez utóbbi a Mediciek gyűjteményeiből keletkezett; művészeti kincseit és gazdagságát tekintve egyike a világ első ilyen galériájának. Rafaello, Tiziano, Michelangelo, Dürer, Correggio képei; görög szobrok, a toscanai, a német iskola, a németalföldi festők, a velencei iskola kincseit mutatja be. A képtárt az Arno bal partján levő Pitti-palotával a Vasari-folyosó (Corridoio Vasariano) köti össze, benne az Uffizi világhírű önarckép-gyűjteményével.

Piazza Santa Croce

E tér nevét a Santa Croce-templomról kapta.

Dante-szobor: Dante 7 méter magas állványon emelkedő 5,8 méteres márványszobra Pazzitól, amelyet 1865-ben lepleztek le.

Santa Croce-templom: A templomot, homlokzatán kívül, 1442-ben fejezték be. Macchiavellinek, Michelangelonak, Dantenak, Alfierinek, Rossininek, Lanzinek és más híres firenzeiek síremlékei láthatók itt. A falain Giotto, Peruzziak, Taddeo Gaddi és egyéb kiváló művészeknek gyönyörű képei láthatók.

Pazzi-kápolna (Capella Pazzi): A templom bejáratával szemben van, Brunelleschi építette 1420-ban. Az építész legfontosabb, a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentősebb műve. Ezen az épületen alkalmazták először az "aranymetszés" elméletét. A Pazzi-család megbízásából épült a Santa Croce kolostor udvarán. Térrendszerének centruma a kupolatér, melyhez két oldalról csatlakozik egy-egy harántdongával kialakított térszakasz. A bejárattal szemben négyzetalaprajzú szentély-kápolna látható. Előtte oszlopos előcsarnok.

Michelangelo háza (Casa Buonarroti): A tér közelében, a Via Buonarroti szögletén áll Michelangelo háza, a rá vonatkozó emléktárgyakkal, néhány ifjúkori művével és vázlataival.

Piazza di San Lorenzo

A Medici-palotától bal oldalra indulva jutunk a térre.

Giovanni delle Bande Nere szobra: 1540-ben készült alkotás a híres zsoldosvezérről.

San Lorenzo bazilika (Basilica di San Lorenzo): A templomot 390-ben alapították és Szent Ambrozius 393-ban szentelte fel. 1425-ben Filippo Brunelleschi tervei szerint újjáépítették. A Medici-család megbízásából kezdte el a leégett templom renoválását, de nem volt ideje befejezni. Tervei szerint készült el a régi sekrestye, a Sagrestia Vecchia (Firenze), és a templom belső tere. Homlokzatának belső része már Michelangelo műve. Egyik mellékhajójában Benvenuto síremléke látható Thorwaldsentől; régi sekrestyéjében szépek Donatello dekorációi.

Biblioteca Laurenziana: A templom szomszédságában őrzik a Medici Cosimotól 1444-ben alapított, többek közt görög és latin klasszikusok igen értékes kézirataival (1000) rendelkező könyvtárat.

Új Sekrestye (Sagrestia Nuova) és a Fejedelem-kápolna (Cappella dei Principi): A Lorenzo-templommal van összekötve a Medici-házból való nagyhercegek 1604-ben Matteo Nigetti által épített temetkező temploma. A kápolnát 1523-1529 között VII. Kelemen pápa megbízásából Michelangelo építette a Medici-család mauzóleumaként. Az épület egyszerű, négyszögletes, kupolás építmény, melyben Giuliano és Lorenzo Medicinek a síremléke található. Michelangelo az egészet nem fejezhette be, de architekturája és faragványai így is egyöntetűek.

Piazza dell'Annunziata

Harmonikus hatású 15-16. századi, reneszánsz építészet városrendezési elképzeléseit sugárzó tér. A tér közepén I. Ferdinánd nagyherceg lovasszobra áll, Gianbologna alkotása, melyet Pietro Tocca fejezett be 1608-ban, tőle származnak a tér két oldalán lévő barokk izlést mutató szökőkutak is.

Lelencház (Ospedale degli Innocenti): a tér délnyugati részét a Brunelleschi tervei szerint 1421-ben emelt épület foglalja el. Sok ókori formaelemet használt fel, oszlopcsarnoka az első igazi reneszánsz homlokzat a művészettörténet szerint. Később az egész téren követték e mintát, és árkádos homlokzatokkal építették újjá az egész környezetet, reneszánsz teret alakítva ki.

Santissima Annunziata-templom: a lelencház mellett áll az 1250-ben alapított, Andrea del Sarto freskóival díszített templom.

Piazza San Marco

Az Annunziata térről a Via della Sapienza visz a San Marco-térre.

Szent Márk-templom és kolostor (Chiesa di San Marco) 1290-ben alapított és a 16. században átalakított épület Fra Bartolommeo egy szép oltárképével és Pico della Mirandola síremlékével. A templomból be lehet jutni a San Marco-kolostorba, amelyet Fra Angelico da Fiesole freskói ékesítenek s amelyben Savonarola és Fra Bartolommeo is élt.

Istituto di Studi Superiori: a tér keleti oldalán áll egy indiai, mineralógiai és geológiai gyűjteménnyel.

Szépművészeti Akadémia (Accademia delle Belle Arti): a tér délkeleti szegletében áll a régibb firenzei mesterek időrendben elhelyezett képeivel, kupolás termében pedig Michelangelo Davidjával, amelyet a mester 1501-1504 között készített.

Az Arno jobb partján

Santa Maria Novella-templom (Chiesa di Santa Maria Novella): a Piazza di Santa Maria Novellán áll, szép márványhomlokzatokkal, pompás főportállal, Massachio és Ghirlandaio szép freskóival, a Capella degli Spagnuoliban Giotto tanítványainak festményeivel.

Santa Trinita-templom (Chiesa di Santa Trinità): 1250-ből Benedetto da Rovezzano szép márványoltárával és Ghirlandaio freskóival.

Palazzo Strozzi: 1489-ben készült reneszánsz épület, melynek építészéről nem tudni biztos adatot. Benedetto da Maiano szobrásznak vagy Giuliano da Sangallonak tulajdonítják. Koszorúpárkánya Cronaca munkája. Jellegzetessége, hogy kváderkövei minden emeleten egyre kevésbé kiugrók.

Palazzo Rucellai: 1446-1451 között épült Alberti tervei szerint Bernardo Rossellino vezetésével. Homlokzatátt lapos félpillerek tagolják, kváderkövei azonban simák. Földszinti ablakai négyzetesek, a magasabb szinteken nagyobbak, félkörös záródásúak, kettős osztásúak. Nagy koszorúpárkánya van.

Palazzo Corsini: képgyűjteménnyel.

S. Salvadora d'Ognissanti-templom: 1554-ből Ghirlandaio egy freskójával.

Az Arno bal partján

Santo Spirito-bazilika (Basilica di Santo Spirito): háromhajós bazilika 1487-ből Sangallotól és Pollaiuolótól épített szép sekrestyével.

Santa Maria del Carmine-templom (Chiesa di Santa Maria del Carmine): Masaccio egy gyönyörű képével, amely Szent Pétert ábrázolja, amint Krisztus parancsára a pénzt a vámszedőnek átadja.

Galilei háza: a Museo di Fisica e di Storia Naturale épülete.

Pitti-palota (Palazzo Pitti): olasz reneszánsz épület Firenze történelmi központjában. A palota építését 1440-ben Brunelleschi kezdte el Luca Pitti megbízásából. 1549-ben fejezték be a középső és a 18. században a szárnyépületeket. Arányaiban rejlik művészi hatása. A 16. századtól a tartomány fejedelmeinek, a 19. század végén illetve 20. század elején az olasz királynak szolgált lakásul, ha Firenzében tartózkodott. Benne kapott helyet a Galleria Pitti, amely Leopoldo és Carlo de Medici bíbornokoknak és II. Ferdinánd nagyhercegnek a gyűjteményéből áll. A körülbelül 500 darabból álló galéria egyike Olaszország legértékesebb ilyen jellegű gyűjteményeinek.

További palotái

Palazzo del Podesta vagy Bargello: amelyet 1255-ben kezdték építeni, 1859-1865 között teljesen restaurálták és a középkori és reneszánsz olasz régiségek gyűjteménye számára Nemzeti Muzeummá avatták, különösen bronz- és márványtárgyai kötik le a figyelmet.

Hidak az Arno felett

Ponte Vecchio: Régi hídnak is hívják. Az Arnón átvezető híd a 16. században épült. Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is.

További kisebb hídjai: