Ez a történet Harold Crickről és az ő karórájáról szól. Harold Crick adóügyi ellenőrként tengeti szürke hétköznapjait. Életét a számok határozzák meg. Embertársai többnyire utálják, munkájából kifolyólag. Egy napon órája megelégeli az unalmat és megváltoztatja Harold életét.
Harold Crick egy reggelen arra lesz figyelmes fogmosás közben, hogy egy női hang követi cselekedeteit. Pszichiáterhez fordul, aki Jules Hilbert irodalomprofesszorhoz küldi. Haroldnak meg kell tudnia, a narrátor egy komédiát, avagy tragédiát ír. Rövidesen fény derül rá: a hang szerint Harold hamarosan meg fog halni. Kétségbeesett hősünk végül eljut Karen Eiffelhez, az írónőhöz, akinek fogalma sem volt róla, hogy készülő regénye hőse, Harold Crick valóban élő férfi. Karen és Harold nehéz helyzetbe kerül: Hilbert professzor szerint a hosszas alkotói válságban szenvedett írónő élete művét alkotta meg, melyhez a tragikus befejezés elengedhetetlen. Haroldnak azonban pont most kezd élete felpezsdülni, hiszen megismerte Ana Pascalt, akivel egymásba szerettek…
Mikor Harold elkezd reagálni a narrációra, a néző úgy hiheti, az író áttörte a negyedik falat, noha később kiderül, a film semmilyen explicit metareferenciát nem használ; maga az egész film metafikció.
A filmben utalásra lelhet a néző René Magritte belga szürrealista festő Emberfia (The Son of Man) című festményére, mikor Harold sötét öltönyben sétál egy zöldalmával a szájában.
A Kroenecker-busz, ami elüti Haroldot, Leopold Kronecker neves matematikussal hozható összefüggésbe.