Pályafutását keskenyfilmesként kezdte. 1937-ben A nő és a gép című amatőrfilmmel Párizsban II. díjat nyert. 1938-tól a Hunnia Filmgyárban volt gyakornok. 1943-ban jelent meg Film című filmesztétikai könyve. 1945-ben részt vett a filmszakma újjászervezésében, a Színművészeti Főiskola oktatója volt, az Országos Filmhivatal keskeny- és kisfilmosztályának előadója volt. 1948-ban nevéhez fűzödött az első felszabadulás utáni magyar szinkron elkészítése (Hősök hajója - Varjag cirkáló).[2] 1949–1951 között a Hunnia gyártási főosztályvezetője volt. Ezután Várkonyi Zoltán és Fehér Imre rendezőasszisztense volt; 1956-tól önállóan rendezett. Az arc nélküli városban (1960) az ellenforradalom utáni idők társadalomrajzát vázolta fel izgalmas bűnügyi történet keretében. Egyik legfigyelemreméltóbb munkája a Kertes házak utcája című mai (1971) erkölcsrajz. 1962-ben a Budapest Stúdió munkatársa volt. 1963-tól ismét a Hunnia munkatársa, ahol az egyik gyártási csoport vezetője volt. 1974–1980 között a Mafilm rendezői osztályvezetője volt. Több ízben vitte kamera elé Csurka István forgatókönyveit.
