Ezüst(I)-oxid

Ezüst(I)-oxid
IUPAC-név	Ezüst(I)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	20667-12-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Ag2O
Moláris tömeg	231,735 g/mol
Megjelenés	fekete/barna köbös kristályok
Sűrűség	7.2 g/cm³, solid
Olvadáspont	200°C (bomlás)
Oldhatóság (vízben)	0,0025 g/100 ml
Oldhatóság	oldódik savakban, lúgokban oldhatatlanalkoholban, etanolban[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	köbös
Termokémia
Std. képződési entalpia ΔfH^o298	-31,1 kJ·mol^-1
Standard moláris entrópia S^o298	121,3 J·mol^-1·K^-1
Hőkapacitás, C	65,9 J·mol^-1·K^-1
Veszélyek
EU osztályozás	Oxidáló (O) Maró (C)[2]
R mondatok	R8, R34, R44[2]
S mondatok	S26, S36/37/39, S45[2]
LD50	2820 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	ezüst(I,III)-oxid, AgO
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ezüst(I)-oxid az ezüst egyik szervetlen vegyülete, amelynek a képlete Ag₂O. Szobahőmérsékleten sötétbarna színű por.

Előállítása

Ezüstsó oldatához lúgot adva, gyorsan barnuló csapadék, ezüst-oxid keletkezik:

2 Ag⁺ + 2 OH⁻ = 2 AgOH = Ag₂O + H₂O

Tulajdonságai

Az ezüst-oxid vízben csak kis mértékben (1 : 2000 arányban) oldódik, de vizes oldata határozottan lúgos kémhatású. A vizes oldatban a (tiszta állapotban nem ismeretes) meglehetősen erősen bázikus AgOH van jelen. Mivel az ezüst-hidroxid erős bázis, az ezüstsók a többi nehézfémsóktól eltérően vizes oldatban semleges kémhatásúak, nem hidrolizálnak. Az Ag₂O 200°C felett elemeire bomlik. Redukálószerekkel, pl. hidrogénnel, hidrogén-peroxiddal az oxid könnyen fémmé redukálható:

Ag₂O + H₂O₂ = 2 Ag + O₂ + H₂O

Felhasználása

Ezüst-oxidot használnak a cink-ezüst akkumulátorokban. Az ezüst-oxid könnyen reagál ligandum prekurzorokkal, például 1,3-diszubsztutuált imidazolium vagy benzimidazolium sókkal, a megfelelő N-heterociklusos karbénkomplexek képződése közben. Ezek az ezüstkomplexek jól használható karbéntranszfer reagensek, könnyen kiszorítják a labilis ligandumokat, például a ciklooktadiént vagy az acetonitrilt. Ez az eljárás átmenetifém-karbénkomplexek szintézisének gyakori módja.^[3]

Jegyzetek

1. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398
2. Az ezüst-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 28. (JavaScript szükséges) (angolul)
3. Wang, H. M. J.; Lin, I. J. B. (1998). „Facile Synthesis of Silver(I)-Carbene Complexes. Useful Carbene Transfer Agents”. Organometallics 17, 972-975. o. DOI:10.1021/om9709704. 

Források

• Lengyel Béla, Szarvas Pál, Proszt János: Általános és szervetlen kémia. Budapest, 1967.