Mind a bukaresti Dinamo sportklub, mind pedig a román tornászválogatott edzőjeként kitűnő eredményeket ért el, számos nemzetközi bajnok tornászt készítve fel.
Életpályája
Tizennyolc éves korában kezdett tornázni a bukaresti Tânărul Dinamovist klubban, ahonnan a Dinamo Sportklubba került, melynek 1965-ig, visszavonulásáig volt tagja. A román válogatottban, melynek több mint tíz évig volt tagja, edzői Caius Jianu, Maria Simionescu és Petre Dungaciu voltak.
Rangos nemzetközi versenyeken 1954-ben a Rómában megrendezett világbajnokságon debütált.
1956-ban Budapesten a Felszabadulás Barátságos Vetélkedőn tizenegyedik helyet ért el egyéni összetettben.[1]
Egyéni összetettben 1958-ban a Románia-Ukrajna kétoldalú találkozón negyedik,[2] a Románia-Német Demokratikus Köztársaság találkozón ötödik,[3] az 1962-es Románia-Német Demokratikus Köztársaság találkozón elsőref,[4]1963-ban a Német Demokratikus Köztársaság-Románián negyedik helyen végzett.[4]
Románia Nemzetközi Bajnokságán 1962-ben ugrásban szerzett bajnoki címet.[5]
Világbajnokság
Világbajnokságon háromszor vett részt, egy bronzérmet szerezve.
Harmadszor 1962-ben Prágában, akkor a csapattal (Sonia Iovan, Atanasia Ionescu, Elena Dobrowolski, Mariana Ilie, Ana Mărgineanu) kilencedik, egyéni összetettben pedig huszadik helyezést ért el.
Olimpiai játékok
Pályafutása során az olimpiai játékok három kiadásán is részt vett, összesen két bronzérmet szerezve.
Először az 1956. évi nyári olimpiai játékokonMelbourne-ben, ahol a csapattal (Elena Leușteanu, Sonia Iovan, Elena Săcălici, Uta Poreceanu, Elena Dobrowolski, Georgeta Hurmuzachi) nyert bronzérmet, ezzel ő és csapattársai lettek Románia első olimpiai érmét megszerző tornászai csapatban. Ezen kívül ötödik volt kéziszeren, tizenkettedik gerendán, húszadik egyéni összetettben, huszonhatodik felemás korláton, harmincaídik lóugrásban és ötvenedik talajon.
Másodszor az 1960. évi nyári olimpiai játékokonRóma, ahol ismét bronzérmes lett a csapattal (Elena Leușteanu, Atanasia Ionescu, Sonia Iovan, Elena Dobrowolski, Uta Poreceanu), valamint egyéni összetettben érte el a hatvanhetedik helyezést.
1965 után vonult vissza a versenyzéstől, ezután 1985-ig a bukaresti Dinamo sportklub és a román válogatott edzőjeként, valamint nemzetközi sport tornabíróként is tevékenykedett.
E két minőségében vett részt az olimpiai játékok három kiadásán: 1972-ben Münchenben, 1976-ban Montreálban és 1980-ban Moszkvában, valamint az 1967-1984 között megrendezett világ- és Európa-bajnokságokon.
A Dinamo Sportklubban, ahol maga is kezdte sportkarrierjét, tanítványa volt, többek között, Románia első egyéni összetettben világbajnoki aranyérmet szerző tornásza, Aurelia Dobre,[8] vagy az 1984. évi nyári olimpiai játékokon kétszeres aranyérmes Simona Păucă, illetve az ugyanakkor olimpiai bajnok Laura Cutina.[9]
↑Bografii - P (román nyelven) (HTML). Federaţia Română de Gimnastică. [2016. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 1.)
↑România la Campionatele Europene (román nyelven) (PDF). Federaţia Română de Gimnastică. [2017. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 1.)
↑Maestri emeriti ai sportului (román nyelven) (PDF). Federaţia Română de Gimnastică. [2017. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 1.)