Elias Lönnrot (Sammatti, 1802. április 9. – Sammatti, 1884. március 19.) finn orvos, néprajzkutató, botanikus és filológus. Több népdalgyűjtő segítségével 1828–1849 között gyűjtötte össze a népmeseszerű anyagot, és állította össze belőle a Kalevalát. Botanikusként az első finn nyelvű szakmunka szerzője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Lönnrot”.
Tanulmányai
Orvostant tanult a Turkui Tudományos Akadémián. A turkui nagy tűzvészben a fél várossal együtt az egyetem is elpusztult, így a diplomát Helsinkiben szerezte meg 1832-ben.
Korai orvosi karrierje
Kerületi orvosi állást kapott Kajaaniban Észak-Finnországban, ahol ebben az időben nagy éhínség volt. Ez késztette az előző orvost lemondásra, így juthatott a pályakezdő orvos ebbe a pozícióba. A több éven át rossz termés hatalmas veszteségeket okozott a lakosságban és az állatállományban. Lönnrot írt az államnak, gyógyszer helyett élelmiszert kérve. Ő volt az egyetlen orvos a kerület több mint 4000 lakosára, egy olyan időszakban, amikor nagyon kevés orvos volt, a gyógyszerek pedig túl drágák az emberek anyagi helyzetéhez képest, akik jobban megbíztak a falusi gyógyítókban, helyi kuruzslókban.
Nyelvészeti munkássága
Az igazi szenvedélye anyanyelve, a finn nyelv volt. 1827-ben kezdett a korai finn nyelvről írni és népmeséket gyűjteni a vidéki emberektől. Lönnrot gyakran hosszabb időre elhagyta az orvosi rendelőjét. A finn vidéken, Lappföldön és az orosz Karélia szomszédos területein tett nagyobb utazásokat, és keresett pártfogókat a gyűjtéshez. Könyvek sorozata bizonyítja erőfeszítéseinek eredményességét: Kantele, 1829-1831 (a kantele hagyományos finn népi hangszer); Ős-Kalevala, 1833; Régi-Kalevala , 1835-1836; Kanteletar , 1840; Sananlaskuja, 1842 (Példabeszédek); Új-Kalevala (a Kalevala bővített második kiadása) , 1849 ; Finsk-Svenskt Lexikon, 1866-1880 (finn-svéd szótár).
Elias Lönrott adta ki és szerkesztette 1836 és 1840 között az első finn nyelvű folyóiratot, a Mehiläinen-t (jelentése 'méh').
Az első változatot 1835-ben adta közre, a végleges formát pedig 1849-ben. Lönnrot munkája nemcsak a finn irodalomra, hanem az egész világirodalomra igen nagy hatással volt.
A Kalevala pogány ősidőkből származó dalai, versei a nép ajkán éltek, közel egy évezreden keresztül. Epikus, ritus/ ünnepi; sirató; népdal /szánvers; szólás; találós kérdés; eredet runo; sámán/ táltos runo; kalandozás; harc és más ötvöződik eggyé. Mai formája 50 énekből, közel 23 000 sorból áll. Versformája rokon a magyar ősi nyolcassal. A verselést a bőven alkalmazott alliteráció és a laza rímelés jellemzi. Formáját, szerkezetét tekintve nem igazi eposz, hiszen nincs főhőse, cselekménye pedig rendkívül szerteágazó. Vejnemöjnen - sámán-dalnok; Ilmarinen - kovács, a szampót és a kantelét készítette. Helyettesíthetik egymást.[3] Lemminkaeinent a paivölaei lakomán ölik meg. Anyja nem tudja életre hozni. Ő óva inti az utódokat, ne essenek bűnbe,kíméljék az ártatlanokat. (Keresztény erkölcsiség!)[4] Az első teljes magyar fordítást (német nyelvből) Barna Ferdinánd (1871) készítette. Az első, a finn eredetiből készült teljes fordítás Vikár Béla (1909) kitűnő munkája, a modern fordítás Nagy Kálmán (1971); Rácz István (1976); Szente Imre (1987) műve. A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele. „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”[5]
Főbb művei
A Kalevala első kiadása (1835)
De Väinämöine, priscorum Fennorum numine. Disszertáció 1827.
Kantele taikka Suomen Kansan sekä Wanhoja että Nykysempiä Runoja ja Lauluja. 1829–1831 (négy kötet).
Kalewala, taikka Wanhoja Karjalan Runoja Suomen kansan muinoisista ajoista. 1835–1846 (két kötet)
Kanteletar taikka Suomen Kansan Vanhoja Lauluja ja Virsiä. 1840–1841 (három kötet)
Suomen Kansan Sananlaskuja. 1842
Suomen Kansan Arvoituksia. 1845
Kalevala. 1849
Suomen kansan muinaisia loitsurunoja. 1880
Turo, kuun ja auringon pelastaja. 1881
Magyarul
Kalevala. Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából; az Elias Lönnrot szerkesztette Kalevala alapján összeáll., bev. Otto Kuusinen, ford. Vikár Béla; Hungária, Bp., 1950
A Régi Kalevala előszava / Vanhan Kalevalan esipuhe; ford. Kovács Magdolna, Hazafias Népfront–Akadémiai, Bp. 1985
↑Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban / Kalevala és Az elveszett paradicsom 121. o.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elias Lönnrot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, 1981. Gondolat. Bp. Zrínyi Nyomda
Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, 1975. ISBN 963 15 0446 8, Szépirodalmi Kiadó
