Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, mint medikus a kommün idején az ifjúmunkás mozgalom tevékeny részese volt. Tanulmányait Bécsben folytatta s Kolozsvárt fejezte be, ahol 1921-től 1928-ig az egyetem elmegyógyászati klinikájának tanársegédje, majd a Zsidó Kórház ideggyógyász főorvosa lett. 1944-ben deportálták, visszatérve orvosi gyakorlatot folytatott. 1947-ben a kolozsvári ideg-elmegyógyászati intézet tiszteletbeli adjunktusa.
Munkássága
Számos ideggyógyászati és idegszövettani munkája jelent meg hazai, valamint külföldi folyóiratokban, így az Archives de Neurologie, Archives de Neuropsyhiatrie, L'Encéphale, L'Art Médicale, Revue de Endocrinologie, Annales de Médicines s más francia, valamint német szaklapok hasábjain. Főleg a szifilisz, az érelmeszesedés és az epilepszia kórszövettanát, a kiütéses tífuszidegrendszeri elváltozásait, a mikroglia kóros reakcióit kutatta; eredményeit az idegszövettani szakmunkák is idézik. Orvoslélektani, művészettörténeti írásait több hazai folyóirat, köztük a Korunk közölte, itt jelent meg 1936-ban I. P. Pavlov és a reflexológia című írása, mely nálunk először emelte ki a feltételes reflex általános biológiai jelentőségét és a pavlovi tanítás értékét. Az EME orvostudományi szakosztályának rendes előadója, a vándorgyűlések és évkönyvek munkatársa. Fordításában jelent meg A. Julov Pavlov és az agy rejtelmei című munkája (1949).
Irodalom
Kohn Hillel: Emlékezés egy marxista értelmiségire. Korunk, 1958/5.
Jegyzetek
↑A belügyminisztérium 5084/1908. sz. rendelete alapján családneve Elekesre változott.
.svg){kind=small}
