A budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumba járt 1963 és 1967 között, ahol Kőváry Károly tanítványa volt. Matematikaversenyeken szép eredményt ért el (1965-ben a nemzetközi matematikai olimpián bronzérmes, 1967-ben aranyérmes, a Kürschák József-emlékversenyen 1966-ban második helyezett volt). 1967 és 1972 között az ELTE matematika szakára járt. Az egyetem elvégzése után tanársegéd lett ugyancsak az ELTE-n, majd 1995-ig ugyanott adjunktus, 2005-ig docens, majd egyetemi tanár volt. Egyik alapító tagja volt 1983-ban a Számítógép-tudományi Tanszéknek. 1978-ban egyetemi doktori címet szerzett, 1994-ben pedig kandidátusi fokozatot. 2001-ben az MTA doktora lett. 1999 és 2002 között Széchenyi-ösztöndíjas volt.
Elekes György kiváló oktató volt, akit a tanítványai nagyon szerettek. Egyetemi jegyzeteit folyton átírta, keresve a legjobb megoldásokat. Súlyos betegségben hunyt el 2008. szeptember 29-én.
Munkássága
Kutatási területei: kombinatorikus geometria, számelmélet, halmazelmélet. Kezdetben halmazelmélettel foglalkozott, Erdős Pállal és Hajnal Andrással közösen a kombinatorikus halmazelmélet egy új ágát fejlesztették ki.
A geometriai algoritmusok területén egy alapvető eredmény kapcsolódik a nevéhez,[1] amely fontos kutatások sorát indította el. Egyik utolsó fontos eredménye egy George B. Purdy által megfogalmazott, két egyenes pontjai közötti távolságra vonatkozó sejtésnek a bizonyítása.[2]
Könyvei, egyetemi jegyzetei
Kombinatorikai feladatok. ELTE, 1992
Kombinatorikai feladatok, ELTE Eötvös Kiadó, 2008
Véges matematika (Brunczel Andrással), ELTE Eötvös Kiadó
Jegyzetek
↑Elekes, G.: A geometric inequality and the complexity of computing volume. Discrete Comput. Geom. 1 (1986), no. 4, 289–292.
↑György Elekes, Lajos Rónyai: A combinatorial problem on polynomials and rational functions, Journal of Combinatorial Theory, Series A, Volume 89, Issue 1, January 2000, Pages 1–20.
