Édesapja gazdálkodó volt; 1860-ban vásárolta meg malomszegi birtokát. Európa majdnem minden országában járt, sőt Ázsiában is. Párizsban és Londonban dolgozott; a Dreyfuss-bankház export- és importvállalatának vezetője volt. 1890–1911 között Baross Gábor meghívására a Magyar Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója volt.
Meghonosította és állandósította a fiumei árubehozatalt, 1892-ben megszervezte a budapesti déligyümölcs-árverés intézményét. 1892-ben ő indította el az első osztálysorsjátékot.[5] Megalapította a nyersbőr- és gyapjúakciókat és a Magyar Államvasutak gépgyára vezérügynökségét. Számos ipari és pénzintézeti vállalkozás létrehozása mellett a magyar sótermelésnek új kiviteli piacokat szerzett.
1900. április 10-én malomszegi előnévvel ő és törvényes leszármazottai számára nemesi címet és címert adományozott I. Ferenc József Bécsben.[6]
Eredményes működéséért 1905-ben udvari tanácsosi címmel tüntette ki az uralkodó.[7]
Cikkei jelentek meg a Pester Lloyd (1891, 1901), a Magyar Ipar (1908), a Magyar Társadalomtudományi Szemle (1908) és a Pesti Napló (1909) hasábjain.
Áttért. Felesége Garai Aranka (esküvő: 1892), akitől két leánygyermeke származott, Lili (férjezett szobi Luczenbacher Pálné. Született: 1893), és Mariska (később dezseri Rudnyánszky Ferenc honvéd huszárőrnagy felesége. Született: 1894).[8]