PROFILBARU.COM

	El compadre Mendoza ; (El compadre Mendoza)
	1934-es mexikói film
	Mendoza figyeli, amint fiatal felesége Nieto tábornokra néz
Rendező	Fernando de Fuentes
Műfaj	filmdráma
Forgatókönyvíró	Juan Bustillo Oro, Fernando de Fuentes
Főszerepben	Alfredo del Diestro; Carmen Guerrero; Antonio R. Frausto
Zene	Manuel Castro Padilla
Operatőr	Ross Fisher
	Gyártás
Ország	Mexikó
Nyelv	spanyol
Forgatási helyszín	Mexikó
Játékidő	81 perc
	Forgalmazás
Forgalmazó	Netflix
Bemutató	1934. április 5.; 1934. november 18.
	További információk
	IMDb;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az El compadre Mendoza (magyar címe nincs, jelentése Mendoza keresztapa) egy 1934-ben bemutatott fekete-fehér mexikói film. 1994-ben a SOMOS magazin összeállította az addigi 100 legjobb mexikói film listáját: ezen a listán az El compadre Mendoza a harmadik helyen szerepel.^[1]

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

A film a mexikói forradalom idején játszódik, 1913-ban kezdődik, de felöleli a következő néhány évet is. A fő helyszín egy Mexikóvárostól délre, valószínűleg Morelos államban, Huichila közelében található hacienda, amelynek tulajdonosa Rosalío Mendoza, aki egyszerre barátja a lázadó zapatistáknak és Victoriano Huerta kormányerőinek is. Attól függően, hogy melyik oldal csapatai érkeznek hozzá, cseréli az egyik falon látható képet is: egyszer Zapata, máskor Huerta arcképét teszik fel.

Mendoza 1913-ban megismeri a szép Dolorest, akit hamarosan feleségül is vesz. Az esküvőt, ahol a huertistákkal együtt ünnepel, a zapatisták megtámadják, és kis híján megölik Mendozát is, ám a forradalmárok egyik tábornoka, Felipe Nieto, Mendoza barátja közbelép, és megmenti Mendoza életét. Egyre jobb barátság alakul ki Nieto és Mendoza között is, Nieto gyakran látogatja a haciendát, de kiderül: főként a szép Dolores miatt, akibe ő is beleszeret. Amikor megszületik Mendoza fia, a barátság jeleként a gyermeket is Felipének nevezik el, és Mendoza Nietót kéri fel a fiú keresztapjának. Ő örömmel el is vállalja. Ahogy telnek az évek, nagyon megszeretik egymást a gyermekkel.

Eközben a „háttérben” zajlik a forradalom is: Huerta megbukik, helyette most már a carranzistákkal állnak harcban a felkelők. Bernáldez, egy carranzista ezredes, akivel Mendoza szintén jóban van, egyre többet harcol a zapatistákkal, de Nietót nem tudja elfogni. Mivel Mendozának egyre inkább elege van a harcokból, szeretne családjával a békés Mexikóvárosba költözni, ám mivel nincs pénze, meg kell várnia az az évi aratást. A termés jó lesz, el is indul a vele megrakodott vonat, ám a zapatisták felrobbantják a szerelvényt, így Mendoza pénze is odaveszik. Bernáldez ezt kihasználva a zapatisták, sőt, személyesen Nieto ellen hangolja Menzodát, akivel meg is egyeznek: csapdába csalják a lázadó vezért. Azt tettetik, hogy Bernáldez át akar állni a zapatisták oldalára, ezért megbeszélést tart Nietóval, majd italozni kezdenek. Eközben Mendoza Huichilába küldi családját, és amikor mindenki eltávozik a haciendáról, Bernáldez carranzista katonái agyonlövik a bent italozó Nietót. Az útnak induló kocsis emlékezteti Mendozát azokra az időkre, amikor Nieto megmentette az életét, ezért Mendozának nagy lelkiismeret-furdalása támad, hogy elárulta megmentőjét és barátját, de már nem tud mit tenni.