Mind a Káli-medencében, mind pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park további területein számos védett növény és állatfaj él, így az Eger-patak környékén is.[2]
A Bakony nyugati vidékén folyó patakot gyakorta Eger-víz néven is emlegetik, illetve több térképen is ezzel az elnevezéssel szerepel.[3]Fényes Elek 1841-ből még Éger-ként, Zala vármegye 4. folyóvizeként említi, amely 100-nál több malomnak szolgáltat vizet.[4]
2023-ban, a Veszprém-Balaton2023 Európai Kulturális Főváros eseményeként Márta István zeneszerző létrehozta az Eger-víz patakművészeti őrség 13 településen a Balaton északi partján című projektet, hogy a kultúra, a tudomány és oktatási programok segítségével hívja fel a figyelmet az élővíz fontosságára, megőrzésére.[5]
Vízrajza
Cholnoky Jenő: Az Egervíz medre és a Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig,(1918) [6]Eger-patak, Monostorapáti
Földrajz
A Balaton északi partján a tóba torkolló jelentősebb vízfolyások alapvetően négy nagyobb tájegységről származnak: a Tapolcai-medencéből, az Eger-víz részvízgyűjtőjéről,[m 1] a Káli-medencéből, valamint a Pécselyi-medencéből.[7]
Eredet
Egyes források szerint Öcs község határában ered,[8][9] a Kab-hegy lábánál.
Más, elsősorban 20. század elejei források a Vázsony-Séd forrásától, mint annak folytatása eredeztetik, a Tótvázsony fölötti Kövesgyűrpusztától,[10] vagy – annak "vízbújtató" hatása miatt – még távolabbról.[11][12]
Lefolyása
A megáradt Eger-patak Kapolcsnál 2014 októberében
Az Eger-patak a Déli-Bakonyban ered a Kab-hegy lábánál, Öcs település közelében. Innen a patak 32 kilométert tesz meg, míg végül a Balatonba torkollik. Útja során főleg déli-délnyugati irányban folyik az Eger-patak, mely Hegyesd községnél a patak felduzzasztásával a nyolcvanas években létrehozott víztározón folyik keresztül. Ezután Tapolca felé veszi az irányt, de közvetlenül nem folyik át a város belterületén, hanem annak keleti határában folytatja útját. A patak ezután délnek veszi az irányt és Szigliget-Badacsonytördemic térségében éri el a Balatont. A Szigliget és a Badacsony között fekvő mocsaras-lápos rész négy, egymástól elkülönülő részből áll, melyek elnevezései: Lábdi-rétek, Malom-rét, Nádverő, Lúdgége, amelyek védett vízivilágát és élőhelyeit nemrégiben a Natura 2000 program keretében természetvédelmi területté nyilvánították.[13]
Az Eger-patakba torkollik a Ráskai-patak Kapolcs belterületén. A patakot ezen kívül több kisebb vízfolyás táplálja.
Gazdaság
Hasznosítása
Egykori természetes állapotában, még a hegyvidék bányászatának megkezdése előtt a Balaton-felvidék legbővizűbb vízfolyása volt. A Bakony délnyugati-déli térségében folytatott bányászat depressziós hatása és a csapadékszegény időjárás miatt az 1990-es évekre vízhozama jelentősen csökkent,[14] így hasznosításának jellege is megváltozott. Számos egykor működő malom, manapság elhagyatva, vagy üdülőnek, vendéglátóipari egységnek átalakítva áll és még ma is megtalálható.[15]
Malmok
Az Eger-patak mentén egykor száznál is több kallómalom, liszt- és fűrészmalom működött, de volt itt olajütő malom is. Vize télen sem fagyott be, így – hacsak a nyári aszály ki nem szárította a medret – folyamatosan üzemeltek, s nem csak a helyi szükségleteket látták el. Akár 30 kilométerről is elhozták terményeiket a környékbeli gazdák, eleven, pezsgő életet biztosítva. A molnárok gyakran meg is vendégelték az őröltetőket. Mária Terézia idejében a konkurencia erősödésével már maguk gyűjtötték be az őrlendőt. A molnárok csak kis része volt tulajdonos, általában bérelték (árendába vették) az egyháztól, faluközösségtől, vagy földesúrtól. Érdekeik védelmére céhekbe tömörültek, szabályozták költségeiket, jogaikat, s információs szolgálatként működtek. Sőt, gondoskodtak arról, hogy a molnár halála után a malom el ne vesszen. A 19. században a malomipar nagy fejlődésen ment keresztül és Európa élvonalába került. A nagy teljesítményű hengermalmok üzembelépésekor az 1900-as évek elején a patak Nagyvázsony és Szigliget közti szakaszán még 46 működő malom állt. Az Eger-völgyben nagy részük az államosítás után is fennmaradt, de főleg a kisebb kapacitásúak egyre gazdaságtalanabb üzemeltetése miatt előbb a községi tanácsok kezelésébe kerültek, amik aztán az 1960–70-es évekig folyamatosan megszüntették azokat.
A 18. században feltehetően Pula településnek is volt malma, mivel ekkor még több molnár is volt a faluban.[16]
Petenden (ma: Vigántpetend) 1549-ben, majd a falu elnéptelenedése után 1700-ból maradtak feljegyzések arról, hogy a településen működött egy malom.[17]
Nem működő zsilip (Eger-patak, Kapolcs)
Kapolcson több malom is volt, a 19. században kilenc darab „liszt-” és három darab fűrészmalom dolgozott a faluban.[4] A településen az idők folyamán többek között az alábbi malmok üzemeltek: az Ilona-, a Kuthy-, a Kaszás-, a Krajcár-, a Bokovecz-, a Bíró-, a Sándor-, a Horvát-, a Mezriczky-, a Denti-, a Walter-, a Rossz-, a Csúcsos- és a Szaller-malom.[18] 1945-ben is még négy üzemelt.[19] Az államosítások idején a malmokat bezáratták.[20]
A település romos állapotú malmainak felújítása 2013-ban is tart, amelynek folyományaként 2000-ben már újjáépítették a Szaller-malmot, amely ma Falumalom néven múzeumként látogatható.[21][22] Kapolcson egykoron molnárcéh is működött.[23] A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet Helyi Értéktárában kis összefoglaló is készült a valahai kapolcsi malomkultúráról.[24]
Az Egervíz Monostorapátinál 1599-ben hat malmot is hajtott, de voltak időszakok a 17–18. századok során, amikor kettő, vagy egyetlen egy sem volt üzemben.[25][26] A 20. század elején a II. világháborúig az Eger-völgyi települések között legnagyobbként a legtöbb – szám szerint öt – malom és így a legnagyobb őrlőkapacitás is itt volt. Ekkor, egy malomszíj ellopása után is még négy működött.[19] A környéken itt üzemelt legtovább malom (a Löffler-malom, egészen 1965-ig működött).[23]
Hegyesd és környéke a török hódoltság ideje alatt mérhetetlen pusztításon ment keresztül, de malmaik sértetlenek maradtak. Ezek mellett itt még két vashámor is üzemelt.[23]
Diszelben 1329-től folyamatosan említenek vízimalmokat a korabeli leírások, melyek a nagybirtokos és a nemesi családok birtokában voltak. Ilyen malmok a Vashámori-, a Korona-, a Kasza-, a Stankovics-, a Tóth-, a Csabi- és a Szarvas-malom.[27] 1997 nyarától az azelőtt elromosodott Stankovics-malom, Mújdricza Péter építész tervei alapján, Első Magyar Látványtár Kiállítóháza néven vált látogathatóvá.[28]
Mezőgazdaság
Az Eger-patak vízhozama öntözéshez, mesterséges tavak fenntartásához elegendő vizet biztosíthat. Emiatt a völgyzárógátas Hegyesdi-tározót eredetileg öntözési célból létesítették az 1980-as évek elején, azonban 1998 óta - évente leeresztett - halastóként üzemel.[14]
Az Eger-patak útja során érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Káli-medence Tájvédelmi Körzet egyes részeit. A Káli-medence tájvédelmi körzetét 1984-ben hozták létre 9111 hektáros területen. A Káli-medence területének geológiai értékei számottevőek. A medence déli részein permi vörös homokkő hegysor, nyugati részein mészmentes homokkő konglomerátumok, északi részein bazalt alkotta hegyek, a medence közepén pedig dolomit- és mészkőképződmények találhatóak. A területet észak felől az Eger-patak völgye határolja. A medence növénytársulásai közül kiemelkedő jelentőséggel bír a Köveskál településtől nyugatra fekvő Sásdi-rétek láprét, ahol hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja él. E nedves élőhelyet a környezetvédelmi szakemberek fából készült zsilipek rendszerével védik a kiszáradástól.[36]
Part menti települések
A patak partján 11 település és 1 városrész (Diszel – Tapolca része) fekszik. A Központi Statisztikai Hivatal Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. kiadványa[37] alapján a településeken több, mint 5600 fő lakott.[m 2]
↑Részvízgyűjtő: földrajzilag lehatárolt terület, amelyről a felszíni vizek - vízfolyások és a felszínen lefolyó egyéb vizek, illetőleg tavak összességén keresztül - egy vízfolyás egy pontjához jutnak; a magyarországi vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés vonatkozásában a Duna közvetlen részvízgyűjtő, a Tisza részvízgyűjtő, a Dráva részvízgyűjtő és a Balaton részvízgyűjtő területe. (221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 2§ C.)
↑ abFényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I. kötet 446. oldal (Pest, 1841)
