Az Edwin Smith-papirusz egy ókori egyiptomi, sérülések sebészeti kezeléséről szóló írás egyetlen fennmaradt példánya. Ez a világ legrégebbi sebészeti témájú írása, egyben egyike a legrégebbi orvostudományi szakkönyveknek, csak a kahúni nőgyógyászati papirusz régebbi. A hieratikus írással írt papirusz az i. e. 16. század környékén készülhetett,[1] de ezer évvel korábbi írásokon alapul.[2] Az i. e. 3000–2500 körül keletkezhetett és pár évszázaddal később magyarázatokkal ellátott mű eredeti szerzőjének az egyiptomi orvostudomány atyjaként tisztelt Imhotepet tartották.[3] A fennmaradt példány sajnos befejezetlen maradt, egy mondat közepén szakad félbe, az utolsó oldal nagy része üresen maradt. Az eredeti mű eleje és vége hiányzik, a szerző nevét nem említik.
A dokumentum 22 oldalas (17 oldal a recto, 5 oldal a verso oldalán a papirusznak), és 48 sérülésfajtát dolgoz fel, mindet a vizsgálata, kezelése és a felépülésre tett előrejelzés leírásával.[4] A szöveg teljes angol fordítása elérhető az interneten.
Beavatkozások
A papiruszon leírt sebészeti beavatkozások a korhoz képest meglepően racionálisak,[5] bár az egyes betegségek ellen mágikus ráolvasásokat is ajánl.[1] A fej sérüléseinek leírásával kezdi, folytatja a nyakkal, karokkal, és a törzzsel, a szöveg innentől befejezetlen. A kezelések közt említi a sebek összevarrását (az ajak, torok és váll sérüléseinél), a fertőzés megelőzését és gyógyítását mézzel, valamint a vérzés nyers hússal történő elállítását. A fej- és gerincsérülésekhez több helyen javasolja, hogy a beteget ne mozdítsák. A mágia használatát csak a 9. esetnél említi.
A papiruszon anatómiai megfigyelések is szerepelnek. Itt olvasható a koponyavarratok, az agyhártya, az agy külső felülete, a gerincvelőfolyadék és az agyi ütőerek első ismert leírása.[6] A szervek belső működése azonban még ismeretlen a szerző számára.[7]
Története
Edwin Smith a papiruszt egy Musztafa aga nevű kereskedőtől vette 1862-ben Luxorban. Bár felismerte jelentőségét és megpróbálta lefordítani, sosem közölte. 1906-ban meghalt, a papiruszt lányára hagyta, aki a New York Historical Societynek adományozta.[5] Ők 1920-ban felkérték James Breastedet, hogy fordítsa le. Breasted 1930-ra készült el a fordítással.[8] A papirusz nagyban befolyásolta, amit addig tudtunk az orvostudomány történetéről, és bebizonyította, hogy a csatatéri sérülések kezelése anatómiai megfigyeléseken és tapasztalatokon alapult, éles ellentétben a más fennmaradt orvosi írásokban, pl. az i. e. 1550 körül íródott egyiptomi Ebers-papiruszon jellemző mágikus gyógymódokkal. 1938-ban a papiruszt a Brooklyni Múzeumba vitték, 1948-ban került a New York Academy of Medicine könyvtárába, ahol jelenleg őrzik.[9]
1948 óta először 2005. szeptember 13. és 2006. január 15. közt állították ki, a Metropolitan Művészeti Múzeumban. A múzeum kurátora, James P. Allen új fordítást készített a szöveghez, ez a kiállítási katalógusba is bekerült.
↑Wilkins, Robert H. (1964-03). Neurosurgical Classic-XVII Edwin Smith Surgical Papyrus. Article reprinted with author permission from Journal of Neurosurgery, March 1964, pp 240-244. Cybermuseum of Neurosurgery: translation of 13 cases pertaining to injuries of the skull and spinal cord, with commentary. Elérve innen: http://www.neurosurgery.org/cybermuseum/pre20th/epapyrus.htmlArchiválva2020. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.
James Henry Breasted, The Edwin Smith Surgical Papyrus. 2v. Chicago: University of Chicago Press, 1930. (University of Chicago Oriental Institute Publications, 3) This includes a facsimile, transcription, translation, and commentary.
James Henry Breasted, "The Edwin Smith Papyrus". New-York Historical Society Quarterly Bulletin 6.1 (April 1922): 5–31.